Macska Játék----vagyis kacag a vakbelem :)

 

Nos nem is kicsit berágtam az elmúlt napokban....Majd fogok szemezgetni a kapott üzenetekből. A fenti képekkel illusztrálom, hogy mit értek el nálam a kedves hímneműek....Tehát a nemiszerves képektől kezdve (amit első sokkomban azzonal jelentettem az adminoknak...később pottyant le, hogy itt remekül szórakoznánk rajtuk tizennyolc plusszos megjelöléssel. De hát késő bánat eb gondolat.) Kaptam olyat is ahol nem az volt az első kérdés, hogy mi a nevem hanem, hogy tudok-e főzni....

 

Erre volt a reakció, hogy neki az a legfontosabb kérdés mit fog enni a következő negyven évben és amúgy is egy nőnek ez a kutyakötelessége. Hiszen másra nem vagyunk jók....mondanom se kell azzonali hatályal blokkoltam az illetőt...

Lassan gyűjteményem van az ilyenekből....

Na jó ez már egy született mélypont :) Még lenne egy pár ilyen.  De eljutottam arra a pontra, hogy a fentieket ki kell írnom az adatlapomra. Egy kis minimális elvárás szerintem ezek után nem árt. Így leírtam a véleményem.

Tisztában vagyok vele, hogy fordítva is tele vannak ezek az oldalak a cuki muki cicamicákkal. Akik egy szót nem tudnak nyávogás nélkül kiejteni. A legfontosabb a kocsid, pénztárcád mérete. De ha nem ilyen lányba futsz, bizony emberileg is teljesítened kell egy kicsikét.

Szóval beelegeltem. Azt hittem, hogy ezzel véget is ért internetes rövid karrierem. Nagyobbat nem is tévedhetem volna. Rengeteg kedves szellemes levelet kaptam. Amikre becsülettel válaszoltam is.

Hogy lesz-e belőlük kapcsolat? Nos arról még fogalmam sincs....De legalább már nem futok felesleges köröket.....

A randi beszámolóimat, következő körben ejtem meg. Volt egy pár. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Z-vel nagyon elvagyunk chattelésben. Pontosabban én chattelek, ő válaszolgat. Szegény abszolút átment lelki szemetesbe...nem volt szándékos. De ő választotta ezt a szerepet ano amikor visszabújt a csigaházába.

T pedig egy igazi jóbarát. Ő mindig is az volt :) Kedvenc együttesem rajongó csoportjában futottunk össze. Sokat beszélünk, főleg zene elcseszett randik a téma és Mike Shinoda új EP-je...De ez a téma is külön blogbejegyzést érdemel...

Álljon itt a végén egy utolsó gyöngyszem a randi oldalról. Ez úton válaszolok, mivel hirtelen felindulásból jelentettem az adminok felé és letiltottam az illetőt.

Lehetsz lelki sérült, mindenkinek van múltja. Mindenki csalódott nem egyszer, nem kétszer. Mindenkinek van fájdalma. De az élet megy tovább és az ha az exed miatti csalódásodat vadidegen embereken vezeted le akiknek a nevét sem tudod.Az sincs rendben, hogy úgy akarsz új kapcsolatot létesíteni, hogy az exed miatt bánkódsz. Nincs rendben, hogy elképzelsz magadnak egy ideált és megpróbálod a másikat egy adott szerepbe kényszeríteni. Nem fog menni. Vagy ne kezdj olyan emberrel aki határozott. Ez amit írtál a saját kicsiségedet bizonyítja. Hogy ismeretlenül akarsz rúgni belém. Sajnos nem sikerült lepergett. Sajnos, ha azt hiszed, hogy egy okosabb vagy csinosabb lányt a macsó duma vonz, nem jó helyen jársz. Minden zsáknak megvan a maga foltja valahol a nagyvilágban, és ha valaki kéri lapozz ha nem értesz egyett a kéréseivel lapozz.

Az exed hibáztatása, lekurvázása nem érdekli a jövendőbelit. Ugyanis normális esetben az ex már nem oszt nem szoroz az új kapcsolatban. Legalábbis nem kéne neki belekeverednie.....

A ringyó férgek nem mondják meg előre mi merre hány méter. A ringyó férgeknek a pénztárcád kell....Szerintem fogalom zavarod van :)

Mond el mégegyszer-9

Kellemes reggel virradt a falura. A nap lassan felbukkant a fák fölött. Az emberek igyekeztek a földekre, várta őket egy új nap. A gazdák etették az állataikat, az istállókban takarították a lovak állásait. Bill reggelizet friss szénát, finom zabot még egy kis répa és jutott az abrakjához. Az egyik istállófiú fényesre takarította a szőrét. Kint a kakasok hangosan kukorékoltak üdvözölték az új napot, a tyúkok lelkesen kapirgáltak. A házak kéményéből felszállt a füst, a pék felől frissen sült kenyér illata terjengett a levegőben. A falusi tanító próbálta összeterelgetni a gyerekeket. Kutyák böködték a tálkáikat. Mindenki felébredt. A Vadász állt az erdő szélén onnan figyelte a tájat. Próbált mindent megjegyezni. Tudta, hogy most hosszú és nehéz út áll előtte és egyáltalán nem volt biztos benne hogy visszatérhet még ide. Ez a falu jelentette számára az otthont. Nenére gondolt, visszaemlékezett milyen volt fiatalon. Amikor megalapították az ő véd és dacszövetségüket. Mindenen átsegítették egymást szívükből választották egymást testvérnek. Volt olyan hogy akár évekig nem beszéltek egymással, de mégis elég volt besétálnia az ajtón és minden ugyanolyan volt köztük mintha semmi sem történt volna. Nené megértette, hogy neki ilyen a természete. Sehol nincs igazán otthona sehol nincs így igazán otthona. Bár lenne egy hely, ahol tényleg otthon lehetne. Mindig úgy képzelte, ha egyszer haza talál az olyan lesz, mint ez a falu. Próbálta megérteni Grase veszteségét, de igazán nem tudta átérezni, mert soha nem érezte azt a fajta otthont, amit a lány. Neki igazán Bill és Nené volt a családja. Most pedig egy olyan látogatásra készült, ami bár hosszú évek óta esedékes volt mégsem tette meg és most sem tetszett neki a gondolat, hogy haza menjen az apjához. De muszáj, hogy megmenthesse a lányt.

Grase ébredezett. Felkeltette a zaj és a fény. Nem akart bele gondolni a valóságba. Mikor magához tért szétnézett a szobában. A székre ruhák voltak kikészítve. Férfiruhák. Első döbbenetében nem értette, de ahogy szemügyre vette mind az ő mérete. Felpróbálta őket. Pontosan illetek rá. Egy fekete bőrlovagló nadrág hozzávaló fekete ing, bőr mellény és egy fekete úti köpeny, csuklyával, amit ha úgy igazított csak a szeme látszott ki belőle. Különböző szíjak voltak odakészítve. Nené belépett a szobába.

–Hallottam mozgolódsz. Várj, segítek. - Azzal elkezdte felszíjazni a lányt derekára övet erősített karjára, combjára szintén.

–Ezek fegyvertartó tokok némelyik eléggé rejtett nem fogják nálad észrevenni. Majd az öcsém megtanítja, neked melyiket hogyan használd, némelyik elég alattomos megoldás. Még fiatal koromban viseltem ezeket. Elég sok kalamajkába belemásztam, és még sosem hagytak cserben. Amikor kilépsz, a házból megkapod a hozzájuk tartozó pengéket. Egytől egyig a tündérek kovácsolták. Sosem csorbulnak ki rozsdásodnak be és még a legnagyobb kardjuk is pille könnyű. Észre sem fogod venni, ha rajtad vannak. Nekem mindegyik úgy simult a tenyerembe, mint egy doromboló kiscica. - a lány csodálkozva bámulta meg magát a tükörben, ha szembe jött volna, magával alig ismeri meg magát.

–Most ülj le!- Parancsolta a nénike. Elkezdte fésülni a lány haját. Amikor elégedett volt, bonyolult fonatokba rendezte a haját különböző tűkkel rögzítette. Szorosra csinálta nehogy a hosszú út során kibomoljon.

- Eléggé zavaró tud lenni, ha harc közben az arcodba lóg a hajad.. - magyarázta neki. Majd az egészet lerögzítette egy bőr homlokpánttal.

–Így nem fog kibomlani bármit is csinálj. Levághatnám rövidre is, de nem hiszem, hogy örülnél neki. –Grase még alaposabban szemügyre vette saját magát. Már nem a megszokott elkényeztetett kis hercegnő állt előtte. A tükörből egy érett nő tekintett vissza rá. Nené otthagyta, hogy ismerkedjen önmagával.

Mikor Grase abbahagyta önmaga bámulását kiment a konyhába. Szokatlan volt neki hogy nem suhog körülötte a szoknyája. A ruhái szorosan rátapadnak, minden mozdulata látszódik. Leült az asztalhoz keresztbe tett lábbal. A nené halkan köhintett.

–Ha így ülsz le bármelyik fogadóban észre fogják venni, hogy úri lányka vagy, és nem egy megszokott kalandor.. -  Grase szétvetette a lábait, meggörnyedt egy picit, vállait előre engedte.

- Na így már jobb. -  Majd egy friss cipót rakott le elé kecskesajtot, tehéntejet, friss zöldséget. A lány falatozni kezdett. A nénike csak beszélt és beszélt, de nem várt választ. Tudta, hogy a lány most még a saját gondolataival van elfoglalva. Mikor Grase végzett a reggelivel a vadász belépett a szobába. Végigmérte a lányt, majd elismerően füttyentett.

–A saját anyja nem ismerne rá!- azzal elkezdte telerakni a zsákokat elemózsiával. Grase csak figyelte, amit csinál bár a gondolatai nem egészen ott voltak. Feltűnt neki a férfi könnyed szinte nesztelen mozgása. De nem tett megjegyzéseket. Gondolatai otthon voltak. Mire a férfi becsomagolt az útra, a néne előhozta a pengéket elkezdte rögzíteni a lányon. Közben folyamatosan magyarázott mit hogyan tud kioldani elő venni, ha kell. Amikor kiléptek az ajtón a lovak már felszerszámozva várták őket. Bill vidáman nyihogott. A másik ló egy pej paripa volt hasonlóan elegáns felépítésű, mint Bill, bár vékonyabb alkatú és egy kicsit alacsonyabb.  Türelmetlenül toporzékolt. Indulhatnékja volt. Érezte patái alatt a földet, az utat, már várta, hogy újra az erdőt járhassa.

- Napfény a neve, kanca. Ugyanolyan megbízható jószág, mint Bill. Igazából a lánya, úgyhogy bízhatsz benne. Tényleg remélem, tudsz férfi módra lovagolni, mert női nyergünk az nincsen… - Grase a főlovász titkos óráira gondolt és bólintott. Majd odament Napfényhez és fellendült a nyeregbe. A ló rögtön lenyugodott, ahogy a lány megsimogatta a nyakát. A vadász felpattant Bill hátára, egy kézzel megfogta a szárat és megfordította a lovat

-Akkor mehetünk. – kiléptettek a faluból. Amikor elérték az erdő szélét a lány még egyszer hátrapillantott a falura. Figyelte, ahogy a fák elzárják a látványt, mint amikor valaki behúzza a függönyt.

Az erdő nyugodt volt, a madarak csiripeltek. Egy felriadt őz ugrott ki a bokorból. A növények csillogtak még a harmattól, néha megálltak egy-egy erdei forrásnál inni és megitatni a lovakat. Egy-egy tisztáson elengedték vágtába a lovakat. A lány kezdett felengedni a dermedtségéből. Amikor elértek egy mezőt versenyeztették a lovaikat és végre Grase újra tiszta szívből felnevetett. Hangosan biztatta Napfényt még gyorsabb vágtába. Felemelkedett a nyeregben így könnyítve a ló munkáját, aki teljes sebességre kapcsolt. Átugrottak néhány kidőlt farönköt. Végre úgy érezte újra él és boldog is lehet még. Nem tudta pontosan hová mennek, ki lehet a vadász sokat emlegetett apja, ahogy az igazi nevét sem árulta el. A férfi is teljes szívvel élvezte az utat. Néha megálltak enni. Esténként tanyát vertek egy-egy barlangban. Beszélgettek nem olyan fontos dolgokról, amolyan egyszerűbbekről és a lány végül elkezdett mesélni a barátairól, az apjáról, az anyjáról. Azokról, akiket elvesztett és szeretett. A vadász is mesélt sokat a helyekről ahol már járt, az utakról, vidám dolgokról. Közben tanítgatta a lányt, hogy melyik fegyvert hogyan használja.

-Mondták már neked úgy vívsz , mint egy lány?- Grase kardja megállt a levegőben. Simon jutott az eszébe. Dühbe csapott át. Vagtában vagdalkozott a kardal.

- Igen, hallottam már valahol..-a férfi könnyedén hárított minden csapást, majd leült egy rönkre vívásközben, folyamatosan hárítva Grase csapásait.

–Hát így az első falubeli gyerek le tud vágni, ha akar…-A lány tovább kísérletezett. Végül, a férfi támadásba lendült és le teperte a földre.

- Ha most az ellenséged lennék halott lennél. Ne dühből vívj, legyen hideg a fejed. Kapcsold ki a gondolataid és csak az ellenfélre koncentrálj. -Grase újra támadott. A Vadász már kicsit nehezebben hárította. Végül taktikázásba csapott át. Addig terelgette, míg elesett egy kiálló gyökérben.

–Ja, és nem árt, ha figyelsz a környezetedre is!- a lány kimerülten pihegett a földön.. Hogy védjem meg az országot, ha még egy vadászt sem tudok legyőzni?..A férfi sarkon fordult. Billhez ment. Egy a lány számára ismeretlen nyelven suttogott a lóhoz. Majd felszíjazta a lóra a fegyvereket.

–Holnap folytatjuk. Most pihenned kell..

Macskajáték- a második menet

Szóval a nem adom fel jegyében visszaregisztráltam az oldalra. Ám legyen ismerkedünk tovább. Most nagyobb merítéssel dolgoztam. Több férfivel leveleztem. Előtte szigorúan szűrtem. A külső annyira nem lényeges szempont, csak 120 kiló háj ne legyen de az apuci poci belefér. Az ördögnél egy fokkal szebb. Nem baj ha szemüveges kicsit lapátfogú stb...

Viszont vegye a lapot amikor humorizálok. Ne a szexi szőke műmellű-karmú lányt keresse, mert az nem vagyok. Hasonló dolgokat szeressen, mint én és ne riadjon el az állatbolondériámtól. (Kb 5 cica és 3 kutyi van itthon jelzem felelősen tarva, mentettkék)

Nos nem kellett sokat neteznem. Jött egy igéretes jelölt. Viccesnek tűnt a képei alapján egy fokkal szebb az ördögnél és nincs elhízva. Meg is beszéltünk egy találkozót a Café Frey-be. Mondjuk már itt gyanakodtam, hogy valami nem stimmel. 570 forint egy kávé....Az első gondolatom, hogy nagyzolni akar. Ám legyen. Nekem nem okoz gondot egy egyszeri alkalom ott de nem szeretem a puccos helyeket.

Bementem a kávézóba. Beállok a sorba. Nézegetem a kiírt kávékat...Ha valaki megmondja nekem, hogy mi a különbség a francia és a bécsi tejeskávé között akkor sikítok....nem jöttem rá magamtól. Mindenesetre mire sorra kerültem ő is előkerült. Kaptam egy teátrális vörös rózsát (nem értem fiúk minek az első randira aki érti a virág nyelvet tudja, hogy nem megfelelő egy első találkozásra ugyanis a szenvedélyes szerelem jele. Inkább fehéret vigyél a tisztelet jelét. Anyum virágkötő szakoktató volt ezt annyira a fejembe verte, hogy engem kifejezetten irritál. De ha már mindenáron vinni akarsz valamit kérdezd meg a kiszemelted előre mit szeretne. Elhiheted sokat elárul a lányról. Én például semmit sem szeretnék. De ha mindenáron meglepnél rajongok a sportszeletért....)

Tehát már teátrális volt a nyitány. Akkor még a kávé választás rátett egy lapáttal. Kiszemelt valami kimondhatatlan kávét ami gyakorlatilag hosszú kávét takart üresen. Én a magam nyugis módján egyszerűen tejeskávét kértem. A barrista becsületére legyen mondva vette a lapot.

Hamár ilyen helyen vagyunk. Illik viselkedni. Végig a saját poénjain hahotázott. Hangosan, harsányan. Ráadásul köszönő viszonyban sem volt a profil képével. De úgy voltam vele kap egy esélyt ha már idáig eljöttem.

Végülis megoldottam, hogy kijussak abból a kávézóból. Levegő cigi levegő......Huh irány a stadionok. Ott van egy jó kis étterem finom falatok nem elegáns, de csendes nyugis és svédasztalos. Nem kell pepecselni az étel választással. Itt már a saját terepemen voltam.

A pincérek nagyon jó fejek és rendesek voltak. Az enni való finom. Itt kevésbé éreztem harsánynak. De semmi másról nem tudott beszélni, mint hogy a világban merre járt. Karib tenger stb. Csak kicsit estem kétségbe. A kegyelem döfés amikor kenyeret kért tunkolni. Na itt már hirtelen mennem kellett haza.

Mivel mindenkinek lehet szar napja, így pár napig tartottam a kapcsolatot vele. A vicces az volt amikor felhívott, hogy hívjam vissza, mert nincs pénz a kártyáján.(az állítólag jól menő programozónak aki bejárta a fél világot) Na itt fakadt fel belőlem a röhögés. Felhívtam, hogy közöljem vele, nekem sincs és ezekre nem érek rá.

Nem vette a lapot a következő üzenettel szakított velem:

Na kedves Szaffi, megadom a kegyelem döfést a dolognak, mert szerintem te képtelen vagy rá. Örülök hogy megismertelek, nagyon jó lelkű és szép nő vagy. De veszem az adást. Fiatal koromban még szívesen kergettem, de most már érett és kölcsönös vonzalomra vágyom. Hogy ne csak nekem legyen fontos a dolog. Ne csak nekem kelljen tennem érte. És egy kicsit úgy is érzem hogy nem bírnál velem. De mindegy. A legjobbakat kívánom neked! Sok szeretetet, és boldogságot!

Erre mit lehet mondani? Komolyan? Itt már csak nevetni tudtam. Mintha nem pont ezt mondtam volna a telefonban is :)

Közben az elődje előkeveredett az oldalon. Folyamatosan tolta a gép az orrom alá. Bunkó nem leszek nem fogok kukát nyomni. Meg is írtam neki, hogy ne vegye komolyan csak nem tudtam mit reagálni. Nagyon aranyosan reagálta le. Igazán megbeszéltük, hogy sajnos most pont nem vagyunk alkalmasak egymásnak. Viszont beszélgetünk, mint 2 kedves ismerős. Aranyosan biztat de ennyi. Amolyan lelki guru szerepet vállaltunk be.

Holnap újabb randi. Most egy nálam jóval fiatalabb sráccal. Előre borítékoltam neki, hogy túl sokra ne számítson. Rendes helyes kölyök. De inkább baráti hangulatot érzek felé. Ezt előre tisztáztam.

Már épp kezdtem feladni az oldalt. Végigpörgetve a kínálatot, amikor Z (nevezzük így az új lelki masszőrömet) hátsón billentett, hogy ne adjam fel. Erre megjelent Á mint újónc az appon. Helyes humoros csak egy évvel ifjabb. Szereti a macsekokat, túrázni stb...vele most még csak beszélgetek....És még ott van P aki szintén jó fej...

Majd még vesézgetem a társkereső oldalak férfi típusait....akadnak mókás arcok :D

Macskajáték-vagyis hogyan cicázzunk

Kicsit eltérek a megszokott dolgaimtól. Mivel már lassan egy éve egyedül vagyok, úgy döntöttem itt az ideje visszatérni a randi frontra. De hogyan is kezdjünk neki?

Nos, itt az ideje meglelni a nekem valót, aki mellett eléldegélhetek békében, hát felkészültem. Beszereztem egy rakat hogyan találjuk meg az igazit...(természetesen egy bizonyos olcsókönyves polcról elvégre nem vagyok én milliomos) könyvet. Beleástam magam pszichológiai szaklapokba. Elolvastam egy tucat tanácsadó oldalt az interneten. Ezekkel felvértezve ill. 14 év tapasztalattal a hátam mögöttt, (32 vagyok) úgy döntöttem itt az ideje szétnézni az egyedülállók világában.

Kiszemeltem szilveszter éjjel egy appot kezdésnek. Jók a vélemények, rengeteg tag van fent. Pörgős kis csapat. Így hát rögtön elsőre bele is futottam egy szimpatikus jelentkezőbe. Természetesen megegyeztünk, hogy másodikán randi.

Itt lép képbe a rakat önsegítő könyv. Első pontjuk: Mindig add önmagad. Ez munka után nem nehéz. Időm nem volt átöltözni, sminkelni vagy bármi ehez hasonló nőies apróság. Így halál fáradtan estem be a találkozóra. Mondjuk előre jeleztem neki, hogy ez lesz. Nem is volt ezzel baj. Ittunk egy kávét. Beszélgettünk. Főként a partnerkeresés nehézségei, a válása volt a téma illetve a gyereke. A mai lányok milyen gyorsan ágyba ugranak stb. stb....Hazakisért.

Nem is olyan nehéz ez. Gondoltam én. Jött a második alkalom. Itt már döccenő volt először lemondta majd mégis eljött. Már itt gyanítanom kellet volna valamit. Mondtam előre sok időm nem lesz, mert várom, hogy a betegszállító hazahozza a nagyit. Így a házelőtt elcsattant az első csók. Kicsit furán nézett rám amikor kiszálltam a kocsiból.

Mivel az önsegítés egyik tanácsa, hogy legyünk őszinték egymással így este megköszöntem a segítségét, ill. elmondtam milyen jól éreztem magam a társaságában és  rendes normális pasasnak tartom, akinek jó a humora és akivel lehet beszélgetni.

Hiba volt. Másnapra eltűnt. Két nap után nevetve megírtam a véleményem, hiszen az app jelzi ha valaki online. Nem zavar ha valaki mással beszélget vagy érdekli, de egy üzenetet megérdemlek, ha már a számban matatott. Igazat adott hogy, tiszteletlen volt velem stb.

Uraim ez nem tiszteletlenség, ezt bunkóságnak hívják. Sírtok, hogy nincs normális lány. Van, csak ezzel eléritek szép lassan, hogy mindegyik inkább macskát tart. :) A másik, ha még mindig a válásod a legnagyobb bánatod, ne kezdj új kapcsolatba és ne is randizgass, mert ártatlan személyeknek okozhatsz vele sérülést.

Hölgyeim az önsegítő könyvek margójára:

Őszinteség? Felejtsd el kamuzz amennyit csak bírsz, ha tetszik egy fiú rúgj bele akkorát, hogy a holdig repüljön. Ne félj pitizni fog neked.

Önmagad adása? Végképp felejtsd el amit akarnak feküdj le vele lehetőleg elsőre. Mindehez minimum egy modell külsejével is bírj, és félkézzel vidd el a háztartást. De dolgozz is mellette és pluszban éjjel teljesíts. Mivel ez lehetetlen így ismételten él a fenti tanácsom, kamuzz amennyit bírsz....

Folytatása következik...ugyanis nem adtam fel mostmár végig játszom ezt a játékot puszta kíváncsiságból is ....

Mond el még egyszer 8

-Gigi mesélj még!- a nagylány fáradtan húgára nézett. A kilencéves forma kislány egy könyvet szorongatott a kezében. Könyörgő szemekkel nézett a nagyobbikra. A nagylány esze aznap máson járt. Megismerkedett egy fiúval. Még nem igazán tudta hova tenni magában az érzéseit, de tetszett neki. A fiú egész hazaúton hozzá sem szólt. A lány elnevezte magában Néma Leventének. Akkor ő még nem tudta, hogy az érzések kölcsönösek. Szívesen ágyba bújt volna aludni és a fiúról ábrándozni, de a kicsi reménykedett.

–Prücsök, de hát tudsz olvasni és szeretsz is!- a kislány konokan nézett rá

- Nem ezt a mesét! Ezt már olvastam! A másikat, amit mindig mesélni szoktál!- a nagynak ködösen felrémlett egy történet, amit már régen mesélt a kicsinek. Bár valahol még mindig a fiúnál voltak a gondolatai, halkan mesélni kezdett a kishúgának. Hiszen érezte, hogy ezek az élet szép pillanatai és meg kell becsülni őket..

 

 

Mond el még egyszer 7

Hatalmas vihar tombolt a tengeren. Hegymagas hullámok dobálták a hajót. Matrózok tették a dolgukat húzták be a vitorlákat, rögzítettek mindent a hajón. Az ég fekete volt és villámok cikáztak rajta. Az öreg kormányos magabiztosan irányította a háromárbocos hajót. A deszkák recsegtek a talpa alatt.

–Gyerünk fiúk, végre megmutatja nekünk a tengerúrnő milyen, ha hisztid egy kicsit. – Kiabálta a kapitány miközben utasításokat üvöltött bele a szélbe, bár a vihart még ő sem tudta túlkiabálni- Kicsit szeszélyes ma a kicsike!- ahogy a hajó lassan irányba fordult és átszelte a hullámokat. A vén tengeri medve fél kézzel tartotta magát az egyik hajókötélbe kapaszkodva, pipája lógott a szájából. Amikor egy nagyobb hullám átcsapott rajtuk kisodorta a szájából.

-A kedvenc pipám! Remélem, megfelel a hölgynek. - Órákon át küzdöttek a viharral, mire a tenger csillapodni látszott. Lassan kiértek a vihar zónából. Csillapodott a tenger. Matrózok ellenőrizték át alaposan a hajót. Keresték a hibákat, sérüléseket. Amit tudtak azonnal kijavítottak. A raktáros ellenőrizte a rakományukat. Majd az öreghez ment. A kapitány nem volt már fiatal, az ötvenes évei végén járt, szürke haja, barna szemei voltak, arcát ráncosra cserzette a tengeri levegő, de még mindig bivaly erős volt. A raktáros jelentést tett neki a rakományban és a hajótestben esett károkról. Az öreg káromkodott egy jó nagyot.

–Irány a legközelebbi kikötő, azt az árbocot azonnal ki kell cserélni. A rakományt nézzétek át, ami még menthető belőle, azt mentsük, a többit vágjátok ki, ne cipeljünk fölösleges terhet. - egy színes madár telepedett meg a vállán finoman csipkedve a tengerész arcát. Lábához levelet erősítettek. A vén tengerész megsimogatta az állatot.

-Már régen láttalak. Azt hittem soha nem jössz már el.- Azzal néhány magot adott a madárnak, aki jóízűen csipegette azt. Majd elvette a levelet és elolvasta, bezárkózva a kabinjába. Órákig ült bent. A matrózai néha elosontak a kabin előtt, hallgatóztak, de csak az öreg folyamatos káromkodásait hallhatták. Végül kilépett a kabinból, felment egyenesen a fedélzetre. Összehívta az embereit.

–Hölgyeim! Nagy út van már mögöttünk, évek óta vándorlunk, hol fosztogattunk, hol tisztességes kereskedelmet folytattunk. Most viszont új híreket kaptam. Szükség van a segítségünkre és az uralkodó nem válogat. Most nem a dörzsölt üzleti érzékünk miatt neheztel ránk, hanem a segítségünket kéri. A mélység ura támadt egy szelíd országra, otthonunk szövetségesére.

Elimion senkinek nem ártott soha, még mi se raboltuk ki a hajóikat soha, mivel tiszteltük bölcs és igazságos urát. Nos, ki tart velem az útra? Aki úgy dönt, hogy nem a következő kikötőnél szabadon távozhat, aki velem tart, nos, valószínű meghal, de igazi tengeri temetést kaphat, a hölgyikénk keblére ölelheti.. - a matrózok elcsöndesedtek. Volt, akinek sok szép emléke volt Elimionról, a béke országáról.  Nem tudták elhinni, hogy azt az országot leigázták. Egy emberként üvöltötték, hogy a kapitánnyal tartanak, akár a sírig. Aznap éjjel a kapitány elővett egy új pipát, csendben meggyújtotta, majd levelet körmölt. Ennyi állt benne:

 

Testvérem,

Úton van a segítség.

A madár lábára kötötte majd kiengedte az ablakon. Még sokáig nézett utána. Arra gondolt, hogy milyen érdekes érzés lesz, ennyi év után hazatérni. Milyen érzés, ismét olyan vizeken hajózni, amit jobban ismer saját magánál. Nézni az oly régen hiányolt partvonalat.

Mond el mégegyszer 6

Két lány elmélyülten társasjátékozott. Egy régi szőnyegen hasalták körbe a játék táblát. A kisebbik lány hatalmasakat kacagott. Sötét barna haja copfba volt kötve a feje búbján. Olyan 8 éves forma lehetett. Vékony törékeny testalkatú, babaarcú kislány. Az idősebbik lány kiköpött ifjabb mása. Szinte egyformák voltak. Az idősebbik lány farmert és pólót viselt. Dobott egyet a kockákkal, majd lépett a bábujával. Szerencsekártya. A kislány csillogó szemekkel nézte, ahogy lapot húz. Majd visongva kacagott

– A rakományod tönkre ment térj vissza a kiinduló állomásra! – a nagylány játékosan felhúzta az orrát

–Mégis hogy mehetett tönkre az üveg?- a pici ráncolta az orrát, amíg megoldotta a talányt. Majd vidám hangon:

- Biztos ugráltál rajta!- a nagylány visszalépett a figurájával a táblán

–Most te jössz Prücsök. – Prücsök mélyen koncentrálva rázta a kockákat. Szemével számolta, hogy hány lépés még a célállomás. Drukkolt, hogy megfelelőt dobjon.

Majd elengedte a kockákat. A nagylány felkacagott.

–Viharba kerültél! Két dobásból kimaradsz!- a kicsi duzzogott. Amíg a nagy dobott. Gigi igyekezett úgy helyezni a hajóit, hogy a kicsinek esélye legyen nyerni.  Végül elérte a célját a kishúga lett az úr a tengeren..

Már esteledett a kislány pizsamát húzott fogat kellett volna mosnia. De olyan finom az a csoki íz a szájában. Nem akart megválni tőle.  Ilyenkor nem szeretett fogat mosni, minél tovább akarta érezni a csokit a szájában, húzta az időt a fogmosásig. A nővére kiszúrta, hogy sompolyog a kislány. Átölelte.

–Megmutassam, hogyan marad meg a csoki íze a szádban? –a kislány bólogatott.

–Ha csak a fogad mosod, a nyelved pedig eltartod a fogkrémtől akkor fogat is mostál és a csoki íz is megmarad.. - a pici fogkefét ragadott. Majd megsúrolta a fogait miközben ügyelt arra, hogy a nyelvét eltartsa a fogkrémtől. Mikor végzett Gigi az ágyába kísérte.

–Mond csak Zsü? Mondjak egy mesét? – a pici elhelyezkedett magához ölelte a plüss kutyusát. A takaró alatt kellemes meleg volt. Mikor már elégedett volt mindennel a nővérére pillantott.

–Igen Nessy. Emlékszel a királylányos mesére? – a nagy bólintott- akkor mond el még egyszer…

Mond el még egyszer 5

Egy kisfiú fakardal rohangált azt játszva, hogy ő egy lovag és megmenti a királylányt. Idilli hely volt. Egy pillanatra Grase elképzelte milyen lenne itt maradni örökre. Csak egyszerűen élni, nem lenne elígérve senkinek. A szíve választhatna, ahogy a falusi lányoknak is.

A vadász kivezette a falu szélére. Egy kis patakhoz. Egy idősebb asszony mosta a ruhákat a patakban. Magabiztos kezétől tisztultak a ruhák tűntek el a foltok. Hajlott háta nehézkes mozgása arról árulkodott, hogy egész életében serényen dolgozott. A vadász mögé óvatoskodott. Az idős asszony fehér haja lobogott a szélben. Elmélyülten dolgozott. Látszott, hogy szívvel tesz meg minden mozdulatot. Érződött rajta a gondoskodó szeretett. Ahogy a férfi átölelte szavak nélkül is tudta ki az.

–Öcsikém hát haza értél. – az igazán idősek áttetsző halk hangján beszélt. Már meghatározhatatlan volt a kora. Egyszerű ruhát viselt. A szoknyáját felkötötte, hogy ne érje a víz. Kézzel hímzett kötényt viselt. Megfordult és észrevette a lányt. Végig mérte megértő szemekkel.

–Ugye nem terhes a kislány. - A vadászból kirobbant a nevetés. Grase értetlenül meredt rájuk. A nénike megértően mosolygott rájuk.

–Nem baj az csak gyorsan meg kell ülnünk a lakodalmat. A szívnek nem lehet parancsolni és már nagyon régen mondom neked, hogy itt lenne az ideje!- A vadász még jobban nevetett, már nem bírt megszólalni. Grase is alig bírta kibökni.

–Nem vagyok terhes. - A nénike most már tényleg szemügyre vette a lányt. Feltűnt neki a szakadt ruhája, hajából kiálló ágak-bogok. Mélyet sóhajtott.

–Kár itt lenne az ideje, hogy valaki elkapja ezt a legényt. –Majd elkezdte összeszedegetni a dolgait. A férfi segített neki. Megfogta a kosarat tele frissen mosott ruhákkal. Elindultak vissza a faluba. A falu szélén álló házba. Ez egy kicsit kevésbé volt ápolt, már itt-ott benőtte a gaz a kertet. Grase érdeklődve szemlélt mindent.

- Lányom ne nézelődj annyira egy ilyen vén satrafa, mint én már nem tudja úgy rendben tartani a portát. Az öcsém sűrűben is erre jöhetne, és akkor talán segíthetne nekem. De hát viszi a vére, az erdő a mindene. Mindig is ilyen volt. Biztos az apjától örökölte… De mit is beszélek én itt, biztos fáradt vagy és egy forró fürdő is biztos jól esne. Mindjárt be is gyújtok. Melegítek neked vizet. - Majd becsoszogott a házba. A vadász előre engedte a lányt a házba. Ahogy belépett letette a tegezt, a tőröket, a vadászkést. Mindent, ami fegyvernek számít. A leglehetetlenebb helyekről fegyverkezett le, mire Grase felvont szemöldökkel kérdőn nézett rá.

–Te is tudod az erdő veszélyes hely. - majd az egyik csukló szíjból eltávolította az utolsó pengét is. Azzal leült az asztalhoz. A néne rögtön letett elé egy kancsó vörösbort és egy kancsó vizet.

–Még mindig úgy issza, mint a gyerekek. Erősen felvizezve. Kész a fürdőd gyere. - azzal elvezette a lányt. Egy fából faragott kád állt a helység közepén, benne hívogatóan gőzölgött a forró víz. A nené frissen keményített törölközőket készített oda neki.

–Addig nézek neked valami ruhát. Nem mondom a mostani megjelenésed elég kihívó, de valami egyszerűbb talán jobban megfelelne. - Ezzel magára hagyta Graset.

 

- Hol találtad a lányt?- támadta le a férfit.

- Az erdőben útonállók támadtak rájuk. Bebújt a hintó alá. Ez volt a szerencséje. Nem hagyhattam ott. Ha visszamennek meg ölték volna. - Nené kutatóan nézett az öcsére. Mint aki valami titkot sejt.

- Te tudod ki ez a lány. - a férfi elmosolyodott.

–Szeretnéd tudni igaz? De nem mondhatom el. Még nem. Abban viszont biztos lehetsz, hogy egy újjal nem érnék hozzá. Megesküdtem valakinek, hogy megvédem. – a nénike mélyet sóhajtott.

-  Eltűnsz egy évre, majd úgy masírozol be a faluba mintha semmi nem történt volna. A falubelieket talán lenyűgözi ez a stílus, de engem nem. Már megint az apáddal töritek magatokat valamiben, igaz?-

- Nem nené, nem is beszéltem vele azóta, hogy anyu nincs már. Ezt nem tudom neki megbocsátani. Bár most kénytelen leszek hozzá menni, máshol nem biztos, hogy ez a lány biztonságban lenne

- Tehát hallottál róla. Esetleg ott is voltál?- a vadász lehajtotta a fejét. Majd megrázta.

- Ha ott lettem volna, talán én sem élnék. Ekkora túlerővel szemben nem is volt esélyük. A kastély, gondolom, romokban hever. - a nénike a férfi kezébe nyomott egy levelet

- Elmondjam, mi van benne, vagy elolvasod- a vadász megmarkolta a levelet a vállai lerogytak. Hirtelen mintha 20 évet öregedett volna.

- Inkább mond el. - A nénike leült. Töltött egy kis bort. Majd lassan nehézkesen beszélni kezdett.

-A hercegnő távozása után a kastélyt megtámadták, mindenkit lemészároltak. Alaricnak, sikerült megmenekülnie. Ő írt neked. De a király halott és most már a hercegnő az egyetlen élő örökös. Égre-földre keresik. Az országot, a földeket csak azért nem perzselték fel, hogy így még több jövedelemre tegyenek szert. Megtalálták a hintót és a lemészárolt katonákat. Alaric csak reméli, hogy te voltál a gyorsabb. Nem találták meg a hercegnő tetemét. Az egyik haldokló még el tudta mondani, hogy egy fekete lovas magával vitte. Amikor elolvastam, tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy jelentkezz. Annak az esküvőnek meg kell lennie, akkor a szomszéd uralkodó talán segítséget nyújt, hiszen ez az ő országa is lesz. Most mi legyen? Itt nem maradhattok. Ha megtudják, a faluból nem marad semmi..

Grase végzett a fürdéssel. Meg akarta keresni a nénikét a beígért ruhákért. Hangokat hallott a konyhából. Az ajtó mögött megállt mindent hallott. Mindenki meghalt?.. Arcok úsztak el előtte. Barátoké ismerősöké. A pékké, az udvarnagyé. Minden elveszett.. Gondolataiban hazaszállt mindenki ott állt előtte a kedves póni nyargalt hozzá, újra felszállt a lovászok tábortüzének füstje. Hallgatta a fővadász történeteit. Arra gondolt Bárcsak el tudnád mondani még egyszer.. A dadája veszekedett vele hogy megint nyakig piszkos. Kilopózott az istállóba, répát csent a lovaknak. Újra tojást lopott neki az a fiú. Kaleidoszkópszerűen ugráltak előtte a képek, az emlékek. Újra megsimogatta édesanyja portréját. Átölelte az apját… A Vadászt Alaric ismeri. Ő küldte, hogy vigyázzon rám.. Vajon ki lehet? Az egyik lovagunk lenne? Miért nem ismertem előtte?.. Pörögtek a gondolatai. Cikáztak a múlt és a jövő között. Nem bírta tovább. Érezte, hogy összeesik. Még mielőtt földet ért volna valaki elkapta, felemelte egy ágyra rakta. Grase rázkódott a zokogástól. Nem bírta abba hagyni csak egy szó járt a fejében, az amelyikre sosincs válasz.. Miért? .. A férfi türelmesen ült mellette, folyamatosan cserélgetve a zsebkendőket.. Szóval mindent hallott.. Nem mormolt neki hamis vigasztaló szavakat. Nem hazudta azt, hogy majd minden helyre jön. Egyszerűen ült mellette csendben. Várta a pillanatot, amikor a lány megnyugszik egy picit. Amikor hajlandó megszólalni és kibeszélni magából a fájdalmát. Bár ezen, senki nem tud segíteni neki, hiszen egyetlen éjszaka alatt elvesztett mindent, ami fontos volt neki. Mindent és mindenkit, ami számított neki. Tudta, hogy a lány csak arra vágyik igazán, hogy visszamehessen az időben és még egyszer beszélhessen azokkal, akiket szeret. Hogy ezt az űrt, ami keletkezett már semmi be nem töltheti. De tudta azt is, hogy egyszer véget ér ez a gyász is, amikor készen áll rá. Akkor meg fogja találni azt, ami boldoggá teszi. Hogy az egész egy emlékké fakul, mint egy régi kép, ami egykor éles színeivel hivalkodott, mára viszont megsárgult foltos bár halványan kivehető, hogy mit ábrázolt. Akkor készen fog arra állni, hogy újra erős legyen, felemelje a fejét és szembeszálljon mindennel és mindenkivel. Nem próbálta vigasztalni, tudta, hogy egyszer ezen, mindenki átesik. Van, aki soha nem kell fel ebből, de ahogy figyelte a lányt, azt is tudta, hogy ő nem az a fajta. Csak egy kis idő kell neki talán ez az éjszaka vagy egy év, de fel fog állni.

Most már biztos volt benne hogy elviszi az apjához a lányt.  Eljött a pillanat, amikor már nem az Alaricnak tett esküje miatt akarta megvédeni, hanem önmagáért. Látni akarta nevetni. Életben akarta tartani. Ahogy így ült mellette, a lány álomba zokogta magát.

Grase újra álmodott. Ott volt mindenki, érezte a szeretetüket, a szívének kedves lovak nyihogtak vidáman és a vadászkutyák kergetőztek. Apja mellett ott állt az anyja is. Halkan susogta neki: Minden rendben lesz..

Mond el még egyszer 4

Elérték a barlangot, ami egy hegy oldalában volt. Nem volt nagy az a hegy amolyan hegyecske. Közelébe sem ért a nagy és büszke északi testvéreinek. A vihar is alább hagyott épp csak szemerkélt. A lovon nem látszott a fáradtság jele ugyanolyan üde és friss volt, mint az útjuk elején. A lány már teljesen átfázott, ha nem lett volna a férfi megnyugtató testmelege garantáltan vacogott volna. A fekete ló gőzölgött ebben az időben. A férfi leugrott a lóról, majd lesegítette a lányt. A lány már nem érzett magában elég erőt hogy felmásszon a barlangig. Az idegen egyszerűen ölbe kapta és felvitte. Grase furcsamód tökéletes biztonságban érezte magát. Bár nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Ahogy szemügyre vette magának a férfit megjegyezte, hogy ezzel az arccal az ő köreiben aligha neveznék bizalom gerjesztőnek. Volt valami hamiskás csillogás a szemében, ugyanakkor az egész lénye magabiztosságról árulkodott. Látszott, hogy sokat mozog az erdőben. Szinte nesztelenül lépdelt az ösvényen. A köpenye valami csoda folytán egyszer sem akadt meg egy ágban vagy egy gallyban. A ló nyugodtan harapdálta a füvet a közelében. Nem jelzett semmi oda nem illőt. Az eső teljesen elállt, a csendben Grase hallgatta a férfi lélegzetét.

Ahogy felértek a barlangba, megdöbbent. Nem erre számított, volt benne egy kis tűzrakóhely néhány száraz pokróc. Lehetett látni, hogy valaki rendszeresen szállásnak használja. Még élelem is volt egy kis zsákban.

–Amikor vadászom néha napokig kint vagyok az erdőben. Kellett egy állandó pihenőhely. Nyugodj meg, senki nem ismeri ezt a helyet. Talán Bill, de ő senkinek nem mondja el. - Grase lemerevedett.

- Ki az a Bill?- Már be is ugrott neki valami kocsmáros képe, aki vígan méri a bort, a pálinkát miközben azt ecseteli, az üldözőinek hol van ez a barlang és hogyan lehet megközelíteni. Hangjából áradt a kétségbeesés. A férfi kellemes mély hangon felnevetett- Bill a lovam jobb név nem jutott eszembe, amikor megláttam csikóként.. Annyira remegett mindene, mint a falu iszákosának, Billnek így lett ő is Bill.. -Grase megkönnyebbülve pillantott le Billre, a lóra. Ő mindig ilyen neveket ismert, mint Ráró, Vitéz vagy Bimbó esetleg Csillag. A Bill nem szerepelt a ló név listáján. Ahogy jobban szemügyre vette a csődört, megtetszett neki az állat nemes tartása vastag izmos nyaka. Erős patái. Ennél biztonságosabb testfelépítésű lovat még nem láttam.. Eszébe jutott kedvenc pónija. A nagy bohóc lovacska, aki egy kicsit rakoncátlan is volt önfejű is volt és egy darabka répával bármilyen trükkre rá lehetett venni. Emlékezett zömök alacsony felépítésére, szőke sörényére. Az illatára, amikor elkapta őket kint a mezőn a zápor. Vajon mi lehet vele? Neki volt még különleges neve Holdfény, de ő csak a saját kis fényecskéjének becézte. Ahogy mindig felnyihogott, ha meglátta és kíváncsian átkutatta hozott e valami finom falatot. Vagy ha meg látta a nyerget és lelohadt a lelkesedés.. Mintha csak azt mondta volna „ó nem már megint munka… nincs egy másik lovad? „

Grase elkezdett dideregni

- Várj egy kicsit, mindjárt lángra kap a tűz és még meleged is lesz… Szerintem vedd le azt a nyirkos ruhát és burkolózz be a pokrócokba.. azokban a vizes rongyokban csak beteg leszel.. ne izgulj nem foglak meglesni. Volt gyerekszobám.

- Ezzel elfordult. Grase gyorsan levetkőzött becsavarta magát a takarókba. Ahogy lekuporodott a tűz mellé rögtön érezte annak melegét. Lassan teljesen átjárta.

- Kérsz enni azzal egy darabka kenyeret és sült húst nyújtott át a kulacsban pedig friss vizet. Grase mohón nyelte a falatokat. Úgy érezte vagy ezer éve nem evett ilyen finomat. Lassan kezdett magához térni a támadás okozta sokkból.

–Köszönöm, hogy vigyáztál rám. Megtudhatnám a nevedet?- A férfi elvigyorodott

- Tudsz beszélni! Már kezdtem megijedni, hogy a neveden kívül semmit nem tudsz! Hívj csak Vadásznak.. Tudod, mint a mesében.. Úgyse ismersz sokáig, felesleges tudnod a nevem.. -Grase elcsodálkozott, de inkább nem adott hangot ennek. Így is hálás volt az ételért és a biztonságért, amit a férfi nyújtott neki.

–Szerintem, pihenj le holnap haza indulok a falumba. Elviszlek, odáig ott majd találsz segítséget.. Abban a sarokban kellemes meleg szokott lenni a ruháid pedig úgyis megszáradnak reggelig.

Grase megfogadta a tanácsot összegömbölyödött és elaludt. Bár attól retteget, hogy a csatával fog álmodni, de nem így történt. Álmaiban otthon járt. A kedves kis pónija vágtázott hozzá a mezőn. Háta mögött az apja állt. Aki olyan volt, mint régen. Átkarolta a vállát és a fülébe suttogott.. nem lesz semmi baj..

A hajnali napfény tompán ragyogott be a barlangba megvilágítva a lány arcát. Sötét haja elterült az arca körül félig elfedve azt, mint egy függöny. Mellkasa nyugodt tempóban emelkedett-süllyedt, az arca békés volt. Látszott rajta hogy valami szépet álmodik. A vadász tett vett a barlangban. Tüzet rakott elővett egy serpenyőt majd beleütötte a tojásokat, amiket talált az erdőben. Egy kis szalonnát is kanyarított mellé. Lassan elkezdett szállingózni a friss szalonna és a tojás illata a levegőben. Közben félszemmel figyelte a lányt. ,..Szerencsés alkat kevesen tudnának ilyen nyugodtan aludni, az átéltek után. Olyan békésen alszik, mintha a világon minden a legnagyobb rendben lenne..

A lány mocorogni kezdett. Nagyokat szusszant, mélyebben lélegzet. Ébredezett, megcsapta az orrát a sülő szalonna és tojás illata. A friss levegőé. Egy pillanatig nem tudta hol van, az otthonában érezte magát. Még nem akarta kinyitni a szemét. Nem akart szembesülni a valósággal. Fészkelődött még egy kicsit hátha vissza tud süllyedni az álmába, de nem sikerült, mert egy kellemes hang megzavarta..

-Ébresztő álomszuszék. Nemsokára indulnunk kell, még enned is kell valamit, és talán, nem ártana felöltözni. Hosszú az út előttünk. - Bill halkan horkantott lent a legelőn. Vidáman harapdálta a füvet, közben a farkával hessegette el a legyeket és az egyéb kellemetlen rovarokat. Minden békés és nyugodt volt. A madarak zsibongtak a fák között. Ha valaki figyelt volna rájuk, könnyen megkülönbözteti az éneküket. A mesebeli ló hosszú dús sörényű, koromfekete állat volt. Fekete szemei bölcsességről és kedvességről árulkodtak.  Még nem láttam ennél nyugodtabb, magabiztosabb paripát. Nem volt egy ijedős lélek. Grase felült és tudatosultak benne a történtek. A ruháiért kapott.

–Fordulj el!- Parancsolta a férfinek. Mire az hangosan felnevetett.

- Szerinted az éjjel nem láttam már mindent. Nagyon meleged lehetett állandóan ledobtad magadról a takarókat. -  A lány fülig vörösödött. Még jobban magához szorította a pokrócokat.

–De ha annyira zavar…-ezzel elfordult. Grase gyorsan magára kapkodta a ruháit. Mindene foltos és szakadt volt. Senki nem mondta volna meg, hogy ezeket a ruhákat egykoron a legjobb szabó mester készítette neki. Gondosan megválogatva az alapanyagokat, minden egyes öltést nagy gonddal végezve. A vadász újra végig mérte tetőtől talpig.

–Ne izgulj, az én ízlésemnek kicsit sovány vagy. Nem kell tartanod tőlem. - A lány felpaprikázva hozzávágta az egyik takarót. Majd az illatok forrását kutatta tekintetével. A férfi felmutatta a serpenyő tartalmát.

–Lefogadom, hogy a kastélyban sem csinálják jobban- majd a lány elé tette. Grase ekkor érezte, hogy milyen éhes. Habzsolni kezdte az ételt. Ilyen jól még soha nem esett neki étel. Jobban szemügyre vette a környezetét. Mindent meg akart jegyezni. Először fordult elő, hogy nem a várban aludt. Képzeletében már kiszínezte az eseményt, hogy elmesélhesse Alaricnak az első igazi kalandját.  Hiszen mindig arról ábrándozott, hogy majd nagy kalandok részese lehet. Majd eszébe jutottak az éjszaka eseményei, hogy az ő nagy kalandjának milyen ára volt. Elment az étvágya. Eltolta az ételt magától. Amúgy is ez a kaland, csak az első hűbéresünk udvaráig tart.. Nem kellett volna ennek megtörténnie, nem ért ennyi áldozatot.. A férfi fürkészően nézett rá. - Jól laktál mehetünk? Egy félnapi út áll előttünk a falumba. Ott majd a nené ad neked tisztességes ruhát. Így nem hiszem, hogy bárhova is eljutnál. – Grase bólintott. A férfi eloltotta a tüzet. Majd elkezdett összepakolni az útra. Bill farok felvágva vágtatott a mezőn, az előttük álló útnak örülve. A vadász megfogta felszerszámozta, majd felsegítette a lányt a lóra. Fellendült mögé és magabiztosan irányba állította a csődört.

–Induljunk. – A ló kényelmes tempóban léptettet előre. Néha kikerültek egy fát vagy egy bokrot. Érezhetően ismerős volt számára az út. Grase csodálkozott, hogy a férfi ruhájába vagy hajába egy gally sem akadt bele. Bezzeg az övé tele volt mindennel. A legkisebb tövis is megtalálta. Ahogy telt az idő ő egyre fáradtabb és viharvertebb lett. Míg a férfi egyre könnyedebb és energikusabb, mint aki az erdőre született. A csődör is könnyedén mozgott, mint akinek meg se kottyan egy kis túlsúly. Grase éberen figyelte az utat mindent meg akart jegyezni. De egy fél óra alatt elveszítette a tájékozódási képességét. Már nem tudta volna megmondani merről jöttek. A percek óráknak tűntek a szemében. Soha nem gondolta volna, hogy egy nagy kaland ilyen unalmas tud lenni. Eszébe jutott az udvari fővadász, aki órákon át tudta mesélni az erdőbéli élményeit. Most nem értette, hogy hova lett az a sok csoda, amit mesélt neki. A fák sejtelmesen szűrték meg a napfényt, a földből pára szállt fel ködbe burkolva a tájat. Igazi erdei reggel volt ez. Egész úton egy szót sem szóltak egymáshoz. Tisztásokat kereszteztek, patakokon keltek át. Ha ez egy egyszerű kirándulás lett volna, azt mondanám tökéletes idő egy kis reggeli kilovagláshoz. Több órányi út után végre megpillantotta egy kis mező közepén a falut. Az emberek dolgoztak a földeken. Gyerekek szaladgáltak körülöttük. Lovak húzták az ekét. Igazi hangzavar volt vidám paraszti csevej hangjai szálltak fel az erdő szélére. Egy völgyben volt nem lehetett több 20 kéménynél. Áradt a faluból a vidámság. Graset megcsapta a színek kavalkádja. Az igazi életerő, ami a helyből áradt. Néhány kémény füstölt, biztos az asszonyok főztek a férjeiknek, gyermekeiknek. Kutyák játszottak a házak udvarán. Mintha csak egy festményből lépett volna elő az egész. A csődör halkan nyihogott. Érezhető volt, ahogy megfeszülnek az izmai. Mehetnékje volt. Hazaért. A kancák a karámokból üdvözölték őket. A vadász elengedte az állatot. Helyből vágtába ugrott, a gyerekek kiáltozva rohantak feléjük. Amikor beértek a faluba, a ló is lelassított. A kicsik rögtön ott termettek, hogy vakargassák, a mén fürdött a gyermekek szeretetében. Az egyik aprócska fiúcska ártatlan szemekkel megkérdezte.

- Mi a zsákmány? Mit fogtál? Lőttél?- A vadász felnevetett rájuk. Leugrott a lóról barackot nyomott a kisfiú fejére

- Asszonyt fogtam. - Majd rákacsintott. Leemelte Graset a nyeregből.

- Hé Kevin! Nem láttad Nenét ?- egy tizenéves forma fiúcska fordult hátra

- Lent van a pataknál. Éppen mos!- Kezébe nyomta a szárat.

- Lásd el Billt. Adj neki jó sok zabot is megérdemli!- Majd elvezette Graset a kíváncsi gyerekek gyűrűjéből. Immár újra a ló volt, a gyerekek figyelmének középpontjában. A vadász keresztülvezette Graset a falun. Mindenütt tiszta rendezett házikók álltak, kis virágos kertekkel. Egy részeg alak esett be eléjük az úton. A vadász halkan odasúgta Grasenek

-Ő a másik Bill. - Grase halkan kuncogott. Miközben a részeges megemelte kopottas kalapját, és két csuklás között üdvözölte őket. Ebben a faluban Grase úgy érezte semmi baj nem történhet, a világon. Mintha megállt volna az idő egy pillanatra. Az egész helyből az időtlenség áradt. A gondozott kertek és otthonok azt sugallták, hogy az emberek szeretik az otthonukat. Egy asszony pörlekedett a férjével, egy kislány épp egy hatalmas kutyát próbált meglovagolni.

Mond el még egyszer...3

-Gigi félek… nem tudok aludni.. odabújhatok…- a kisgyermek hangja kérlelő volt. Érezni lehetett a ragaszkodását a testvéréhez. Igazából nem félt soha a sötétben. Aznap még csak rosszat sem álmodott. Egyszerűen, csak szeretett volna közelebb lenni az idősebb nővérhez. Mindenben olyan akart lenni, mint ő. Szeretett volna ugyanolyan szépen rajzolni, ugyanolyan magas lenni. Ugyanolyan szép. Szeretett volna már ő is nagy lenni. Titokban mindig felpróbálta a ruháit. Kipróbálta, hogy neki hogy állna a testvére bizsu készlete. Csodálta a testvérét és felnézett rá. Azért szeretett volna késő estig tanulni, mert a testvére még késő este is csinálta a rajz háziját. Építőipari technikumba járt. Tudott élni, nevetni. Bár erről kevés kép született, ki nem állhatta, ha fényképezik. A haját röviden szerette hordani. „A szőrt a fejemen” ahogy mindig is emlegette. A kislány egyszerűen próbálgatta gyermeki ártatlansággal a nőiességét, a testvérét utánozva. Majomszeretettel csüngött rajta. Az ő világa csak az ő Gigije körül forgott. Szeretett hozzá bújni, érezni a teste melegét. Hallgatni, ahogyan lélegzik. A nővére felemelte a takaróját.

–Na, gyere ide!- mondat álmos-nyűgös hangon. A kicsi fészkelődött mellette forgolódott kereste azt a pózt, ahogy a legjobban hozzá férhet.

–ne mocorogj, annyit aludj Prücsök…-A kicsi kereste a helyét, de nem találta. Kint zuhogott az eső..

-Gigi nem tudok aludni! Mondj egy mesét nekem!- a nagylány átölelte az alig hétéves kishúgát. Megsimogatta a homlokát

- Félsz a vihartól?- A pici halkan hümmögött. Nem vallotta volna be a NAGY testvérnek, aki mindig bátor, hogy ő bizony fél. Semmi kincsért el nem mondta volna, hogy az a nagy villám bizony megijeszti. Ahogy a szomszédban a nyírfa ingadozásától is megijedt, mi van, ha kidől és pont a mi házunkra esik? De ugyanakkor szerette is azt a fát. Volt benne valami állandó valami megnyugtató. Gigi észrevette a pici félelmét. Szorosabbra vonta magukon a takarót. Erősen átölelte a kicsit.

–Itt nem érhet semmi baj!- már teljesen felébredt nem bosszantotta, hogy a kicsi felkeltette

- Tudod mit, Prücsök emlékszel a mesére? Folytassam?- a kislány elhelyezkedett a karjaiban

 

21 évvel később a kis Prücsök könnyekkel küzdve így szólt:

-Igen Ági, folytasd csak…