Macska Madarakról és Fiókákról....

A Dunakanyarban a Duna jobb oldalán Visegrádtól kb 5 km.-re akad egy kis község...Dömös a neve....2015-ben 1116 fő lakta festői kis falucska a képek alapján. De nem a túrisztikai szépségei miatt írok most róla.

Itt a Duna melletti kis faluban él egy EMBER csak így csupa nagy betűvel. Aki egy hatalmas szívű óriás.

De kezdhetném így is:

Egyszer volt hol nem volt a Duna jobb oldalán akadt egy kis falucska, itt lakott egy jó szívű óriás. Madarak állatok nagy ismerője és jóbarátja. Ápolgatja dédelgeti őket míg erőre kapnak felnőnek és hazamehetnek a természetbe. A mi jó szívű óriásunk éjjel-nappal azon dolgozik, hogy a védencei boldogságban biztonságban legyenek. Jöhet gólya, vadmalac vagy denevér a mi óriásunk kitárja szíve kapuját és mindent nevelgeti....

Csakhogy ez nem mese. András (bár csak az interneten keresztül ismerjük egymást) egy hatalmas jó szívű EMBER (még mindig csupa csupa nagy betűvel). Történjen bármi legyen elárvult vadmalac vagy törött szárnyú gólya legyen bármilyen messze is ő megy és mindent megtesz, hogy megmentse. Nem is kicsi sikerességi rátával...

Ő alapította a Fióka- és Madármentést. Már sokszor csodáltam végig ahogy kicsi pelyhesekből gyönyörű egészséges madarakat nevel akiket szabadon enged, hogy éljenek madárhoz méltó életet.

Legelőször Zokni kapcsán kerültünk kapcsolatba. Zokni egy kézen nevelt gólya volt. Múlt időben az áramszolgáltatók felelőtlensége miatt. Tudtad, hogy sokkal nagyobb veszélynek vannak a madarak kitéve a szigeteletlen vezetékek miatt? Hogy több madár pusztul el az emberi felelőtlenség miatt, mint a hatalmas úton Afrikába?

Zokni....Annyira sajnálom András...még mindig a szemem előtt lebeg a kép...örökre a retinámba és a szivembe égett...mai napig ha eszembe jut könnyezem.....

Egy élettelen fiatal gólya madár egy hatalmas meglett kissé őszes szakállas férfi ölelő karjaiban....a férfi aki már sokat látott az életben megtörten zokog, mintha az édes gyermekét vesztette volna el.....igen Zokni András gyermeke a szív szava alapján és az emberi felelőtlenség ölte meg....

Következő kép ami a szívemben van András videón....magyaráz és magyaráz a kismadárról...éjjel sutyiba nézem, hangot adni nem merek nehogy felébredjen a család....a kis madár kiröppen a hatalmas kézből és András szeme csillog olyan büszkeséggel, mint amikor az ember elengedi a gyermeke kezét, hogy szárnyalhasson az életben....

Nézem a képeket felvételeket...a küzdelmet......András nem kuncsorog segíségért, nem gyűjt egy százalékot....nem tolong a kondérnál amikor pénzt kell kuncsorogni ő csak ad ad és ad.....ad a természetnek...ad az állatoknak....és nekem is amikor privát tanácsot kérek tőle hogy már megint ki fia borja költözött a kertembe...

Az egy kerti rozsdi lesz.... jött a válasz google képek és tényleg...pedig ebből kitalálni: fészket rakott szalmát lopkod kisebb mint a fecske és fekete....

ÉS megy mindig megy ha szükség van rá...raktár helységbe tévedt madártól kezdve a vérző orrú kis mókusig mindegyiket szeretettel neveli óvja és védi.....

Ez az amire született....de kérni sosem kér.....

Így én kérek, most neki, mert megérdemli. Látom nap mint nap....a kedvencem egy nap mentés stoppot hirdet tönkre ment az inkubátor eredmény 3 halott két kismadár és a pici bőregér......András és a családja megtört romokban......

Két nappal később már úton van robog egy fészekaljnyi fiókáért.....

Neki kérek, mert úgy érzem kérnem kell.

Ha valaki Dömös környéki madár és természetbolond....lehetsz fiatal vagy idős a lényeg, hogy imádd az állatokat, mert Andrásnál minden megfordul. Legyél becsületes és elkötelezett....Akkor Andrásnál a helyed....

Mit is kapsz cserébe? Madárfüttyszót, boldog pillanatot ahogy kirepül a védenced a szabadságba....Tapasztalatot nem is keveset, megtanulod, hogy a lehetetlen is lehetséges. Tartást hiszen igazán fontos leszel és olyan munkát végzel amit csak kevesen mernek bevállalni és igazi felellőséged lesz.... Szeretetet igazit nem műt talmi neteset, az állatok őszinte szeretetét. És tanulni fogsz az életről az állatokról és a valódi világról.....

HA Dömösi lenék már ott toporognék. De 200 km-ről nem tudok menni rendszeresen.

Kérlek ha úgy érzed önkénteskednél akkor Andráséknál a helyed....(nem tudnak 50 óra társadalmit igazolni úgyhogy ez tényleg önkéntesség és állat szeretet)

 

(ui.: András még nem tud erről. Elküldöm neki és ha megengedi belinkelek ill. teszek fel képeket)

Macsvélemény- Egy ügy margójára

 

"Breaking!!!!

Friss híreink!!!!!

 

A mai napon egy várandos kismamát megkínoztak majd megöltek. Az elkövető kiskorú bevallotta tettét arra hivatkozva. Az áldozat első gyermeke egy évesen maradt árva. Az édesapa Z. még mindig nem képes megérteni, hogyan is történhetett mindez. Az áldozat ikrekkel volt várandós. Az ügyészség a gyilkosság vádlottját minden felelősség alól felmentette mivel a 14 éves elkövető még csak kiskorú. Az elkövető jogaira hivatkozva semmilyen adatot nem szolgáltatnak ill. ismétlem semmilyen büntetést nem kap kegyetlen tettéért. Áldozatát először kínozta, mikor pedig védekezni próbált meggyilkolta. Az ügyészség a vádlotatt fiatal korára hivatkozva szabadon engedte. Eljárást nem indítanak ellene."

Ugye ha egy pillanatig azt hiszed, hogy emberrel tette máris felelőssége van az "édes ártatlan 14 éves kisgyereknek".

Az áldozat:

 

Nem is tudom hol kezdjem. Akartam is erről írni meg nem is. Komment szekcióban a facebookon már kiveséztem egy párszor. Voltam már érte gyerekgyűlölő gyerekgyilkos. Kivénhedt vén kurva (32 évesen) meg amit akartok. De egy dolog biztos nem egy ötéves gyerek tette amit tett. Nem megsimogatni akarta hanem a tanuk egybehangzó állítása szerint bottal piszkálta szerencsétlen állatot, mindezt úgy hogy többször is figyelmeztették. Ki volt táblázva, hogy ne piszkálják vemhes.

Lehet hülye vagyok, hogy egy 14 évestől elvárom, hogy tudjon olvasni. Lehet hülye vagyok, hogy egy 14 évestől várok annyi felelősség tudatot, ha elmegyek valahova viselkedek. Lehet én vagyok hülye, hogy elvárom egy szülőtől ha már gyerekre vállalkozik akkor nevelje is meg. Faragjon embert belőle. Lehet hogy hülye vagyok, hogy előttem minden élet számít igen az elkövetőé is. Lehet hülye vagyok, de ha az én gyerekem tett volna ilyet nem ússza meg azzal, hogy édes kicsi bogaram az a gonosz szurikáta a hibás...

Alap dolog nekem így tanították szó szerint idézem : "Alvó evő baszó vemhes állatot nem piszkálunk! "

A mai világban nem csak a gyerekek a szülők is messze vannak a valóságtól. Fogalmuk sincs arról mit csinál, kivel van a gyerek de ha megkérdezem mit reggelizet vagy mit visel ma szerintem azt se tudják. A gyerekek első szavai mai már nem az anya apa cica stb hanem a kell és ha nem kaphatja meg a kisautót a boltban inkább a földhöz vágja hisztizik toporzékol. Anyuka pedig még csak nem is ingatja a fejét hiszen minden gyereknek IPAD jár...(még jó hogy nem törvény)

Mindennap de szószerint nincskivétel mindennap kb 40-50 ember jön oda a gyerekével pitizve a személyzeti wcre jutásért...Nem engedhetem be a raktárban van áru van ott amit az ilyen remekül nevelt gyerekekre nem bíznék, plussz ha mindenkit beengedek akkor gyakorlatilag egész nap a wct kéne őriznem és nekem ne mond hogy a 9-10 éves gyereked nem bírja ki, hogy a mellettünk lévő étterembe átsétáljatok wcre....Mondjuk csodát nem várok. Mikor makk egészséges 10 éves cumival a szájában rohangál, ugyanez a kor babakocsiban (tudom h van olyan gyerek akinek beteg a lába mi is ebben a cipőben vagyunk a doki szerint tolókocsiban lenne a helye, ahoz képest egy kis makacsság küzdelem és 6 évesen felsétált a Visegrádi várba úgyhogy lehet vinni gyógytornára stb nem a századik vacakot megvenni. Ráadásul ebből is látok naponta vagy tizet nem hinném, hogy ha heti átlagra veszem 70 gyerek ennyinek beteg a lába. Egyet tudok közülük mondani aki tényleg beteg és a többi?)

Másik márványpadló....veszett hideg baromi könnyű felfázni....na most kíváncsi lennék mi abban a vicces hogy a 8 éves kislányod a bolt közepén bugyira vetkőzik és mezítláb rohangál.......Remek előre a felfázásért a petefészekgyulladásért végülis a te szentednek minden megengedett........

Órákon keresztül tudnám sorolni a fentieket de tényleg órákon keresztül......

Ott a másik véglet az se jobb ne hidd.....amikor az anya vesz egy csomag bugyit a lányának....Szerintem ez egy olyan alap amikor szülünk ezt előre tudjuk hogy költség lesz. Ezért nem kell hálálkodni ez alap gondoskodás, nem egy IPAD a századik baba csak 5 darab BUGYI és a kislány amíg a sorban álltak végighálálkodta az alap egyszerű fehér bugyiért...te vagy a legjobb anyuci olyan szép bugyit kapok blablabla....

Arany középút? Esetleg? Emberek?

3 hónap alatt egyszer futottam rá. Egyszer pedig naponta több száz gyereket látok a két véglet között. De itt csak nevetni tudtam. Anyuka szedegeti a sulis cuccokat össze füzet toll hegyező stb...a gyerek a kutyajátoknál csipogtatta a gumicsirkét....segítek anyukának közben meg meg rándulok annak a vacaknak a hangjától (kb egész nap nyomogatják a hülyék) Anyuka teljesen normálisan rászólt a gyerekre. Kb 12 lehetettt...gumicsirke lerak...pár perc múlva somfordál a csirke felé...egy szigorúbb anyai pillantás és a gyerek kuncogva vette az irányt a fehér polók felé tesiórához. Mire mi összeszedtük ami kell a gyerel is összerakta a torna cuccot....közben kuncogva próbálta a határait de ahogy falba ütközött megállt....ilyennek kéne lennie egy kamasznak kicsit feszegetem mert lázadok de nem ártok másnak és ha elérem a határt hallgatok a felnőttekre megállok...

Zara gyilkosa is ha egészséges határok között nő fel lehet bepiszkált volna akkor is a bottal, de amikor rászólnak abbahagyja. Nem pedig le se bajszintja a felnőtteket...

Akkor Zara még élne és együtt örülnénk a Vadasparkkal az Ikreinek :)

 

Macskalevél- egy szülinapra

Kedves Chester...

Nem is tudom, hogy kezdjem...42 éves lennél ma és nagyon sok embernek hiányzol....ha lenne egy időgépem akkor összeszednék minden felvételt üzenetet és visszautaznék az időben....visszamennék egy évvel ezelőtre....és mindent megmutatnék előre neked....megmutatnám, ahogy a srácok a Volt-on tombolni fognak nektek....megmutatnám ahogy a KONCERT előtt minden magyar rajongótok szive díszbe öltözött....megmutatnám hogy szorítottunk, hogy legyen még Magyar koncert....és megmutatnám azt a bizonyos huszadikai napot....a sokkot....ahogy nem hiszünk a híreknek....ahogy lázasan bújuk a netet és egymást biztatjuk, hogy itt most egy "kibaszott" biztos hírforrás kell....a feszültséget....
Megmutatnám Mike üzenetét...az elsőt....amikor a szíve szakadt meg de megerősítette a hírt.....megmutatnám a keselyű sajtót....ahogy képekkel próbálnak szenzációt kelteni és ezáltal nagyobb szenvedést okoznak....és amikor az örület szélén vagy velem a fájdalomtól..elővenném a barátaid búcsú levelét.....
Majd ekkor csakis ekkor elővenném az összes one more light rajongói verziót....ahogy a világ kiírja neked "we do..." a lufifelengedések gyertyagyújtások....pillanatokat mutatnék ahogy a rajongóid barátaid nem engedik, hogy a keselyűk sárba vigyék az embereket....megmutatnám a búcsúkoncertet.....ahogy neked éneklik a Numb-ot az emberek....
Megmutatnám, ahogy elkezdünk beszélni a mentális betegségekről....és ahogy a rajongóid erőt vesznek magukon és egymáshoz fordulnak...megismerik egymást és valódi barátságok születnek....
Megmutatnám a mai napot, hogy még mindig mindenkinek fáj.....de összefogunk, mert LP Soldierek vagyunk....LP katonák és senkit nem hagyunk hátra szarban hanem ha tudunk segítünk és összetartunk legyen bármi....
Így váltunk igazi családdá és bár akadnak döccenők súrlódások de család vagyunk.....
Ha mindezt látnád már tudnád Te sem vagy egyedül....
Ha lenne egy időgépem...lehet akkor is megtetted volna de talán nem....és akkor most gyertyát fújnál a családoddal....


Macska Játék----vagyis kacag a vakbelem :)

 

Nos nem is kicsit berágtam az elmúlt napokban....Majd fogok szemezgetni a kapott üzenetekből. A fenti képekkel illusztrálom, hogy mit értek el nálam a kedves hímneműek....Tehát a nemiszerves képektől kezdve (amit első sokkomban azzonal jelentettem az adminoknak...később pottyant le, hogy itt remekül szórakoznánk rajtuk tizennyolc plusszos megjelöléssel. De hát késő bánat eb gondolat.) Kaptam olyat is ahol nem az volt az első kérdés, hogy mi a nevem hanem, hogy tudok-e főzni....

 

Erre volt a reakció, hogy neki az a legfontosabb kérdés mit fog enni a következő negyven évben és amúgy is egy nőnek ez a kutyakötelessége. Hiszen másra nem vagyunk jók....mondanom se kell azzonali hatályal blokkoltam az illetőt...

Lassan gyűjteményem van az ilyenekből....

Na jó ez már egy született mélypont :) Még lenne egy pár ilyen.  De eljutottam arra a pontra, hogy a fentieket ki kell írnom az adatlapomra. Egy kis minimális elvárás szerintem ezek után nem árt. Így leírtam a véleményem.

Tisztában vagyok vele, hogy fordítva is tele vannak ezek az oldalak a cuki muki cicamicákkal. Akik egy szót nem tudnak nyávogás nélkül kiejteni. A legfontosabb a kocsid, pénztárcád mérete. De ha nem ilyen lányba futsz, bizony emberileg is teljesítened kell egy kicsikét.

Szóval beelegeltem. Azt hittem, hogy ezzel véget is ért internetes rövid karrierem. Nagyobbat nem is tévedhetem volna. Rengeteg kedves szellemes levelet kaptam. Amikre becsülettel válaszoltam is.

Hogy lesz-e belőlük kapcsolat? Nos arról még fogalmam sincs....De legalább már nem futok felesleges köröket.....

A randi beszámolóimat, következő körben ejtem meg. Volt egy pár. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Z-vel nagyon elvagyunk chattelésben. Pontosabban én chattelek, ő válaszolgat. Szegény abszolút átment lelki szemetesbe...nem volt szándékos. De ő választotta ezt a szerepet ano amikor visszabújt a csigaházába.

T pedig egy igazi jóbarát. Ő mindig is az volt :) Kedvenc együttesem rajongó csoportjában futottunk össze. Sokat beszélünk, főleg zene elcseszett randik a téma és Mike Shinoda új EP-je...De ez a téma is külön blogbejegyzést érdemel...

Álljon itt a végén egy utolsó gyöngyszem a randi oldalról. Ez úton válaszolok, mivel hirtelen felindulásból jelentettem az adminok felé és letiltottam az illetőt.

Lehetsz lelki sérült, mindenkinek van múltja. Mindenki csalódott nem egyszer, nem kétszer. Mindenkinek van fájdalma. De az élet megy tovább és az ha az exed miatti csalódásodat vadidegen embereken vezeted le akiknek a nevét sem tudod.Az sincs rendben, hogy úgy akarsz új kapcsolatot létesíteni, hogy az exed miatt bánkódsz. Nincs rendben, hogy elképzelsz magadnak egy ideált és megpróbálod a másikat egy adott szerepbe kényszeríteni. Nem fog menni. Vagy ne kezdj olyan emberrel aki határozott. Ez amit írtál a saját kicsiségedet bizonyítja. Hogy ismeretlenül akarsz rúgni belém. Sajnos nem sikerült lepergett. Sajnos, ha azt hiszed, hogy egy okosabb vagy csinosabb lányt a macsó duma vonz, nem jó helyen jársz. Minden zsáknak megvan a maga foltja valahol a nagyvilágban, és ha valaki kéri lapozz ha nem értesz egyett a kéréseivel lapozz.

Az exed hibáztatása, lekurvázása nem érdekli a jövendőbelit. Ugyanis normális esetben az ex már nem oszt nem szoroz az új kapcsolatban. Legalábbis nem kéne neki belekeverednie.....

A ringyó férgek nem mondják meg előre mi merre hány méter. A ringyó férgeknek a pénztárcád kell....Szerintem fogalom zavarod van :)

Mond el mégegyszer-9

Kellemes reggel virradt a falura. A nap lassan felbukkant a fák fölött. Az emberek igyekeztek a földekre, várta őket egy új nap. A gazdák etették az állataikat, az istállókban takarították a lovak állásait. Bill reggelizet friss szénát, finom zabot még egy kis répa és jutott az abrakjához. Az egyik istállófiú fényesre takarította a szőrét. Kint a kakasok hangosan kukorékoltak üdvözölték az új napot, a tyúkok lelkesen kapirgáltak. A házak kéményéből felszállt a füst, a pék felől frissen sült kenyér illata terjengett a levegőben. A falusi tanító próbálta összeterelgetni a gyerekeket. Kutyák böködték a tálkáikat. Mindenki felébredt. A Vadász állt az erdő szélén onnan figyelte a tájat. Próbált mindent megjegyezni. Tudta, hogy most hosszú és nehéz út áll előtte és egyáltalán nem volt biztos benne hogy visszatérhet még ide. Ez a falu jelentette számára az otthont. Nenére gondolt, visszaemlékezett milyen volt fiatalon. Amikor megalapították az ő véd és dacszövetségüket. Mindenen átsegítették egymást szívükből választották egymást testvérnek. Volt olyan hogy akár évekig nem beszéltek egymással, de mégis elég volt besétálnia az ajtón és minden ugyanolyan volt köztük mintha semmi sem történt volna. Nené megértette, hogy neki ilyen a természete. Sehol nincs igazán otthona sehol nincs így igazán otthona. Bár lenne egy hely, ahol tényleg otthon lehetne. Mindig úgy képzelte, ha egyszer haza talál az olyan lesz, mint ez a falu. Próbálta megérteni Grase veszteségét, de igazán nem tudta átérezni, mert soha nem érezte azt a fajta otthont, amit a lány. Neki igazán Bill és Nené volt a családja. Most pedig egy olyan látogatásra készült, ami bár hosszú évek óta esedékes volt mégsem tette meg és most sem tetszett neki a gondolat, hogy haza menjen az apjához. De muszáj, hogy megmenthesse a lányt.

Grase ébredezett. Felkeltette a zaj és a fény. Nem akart bele gondolni a valóságba. Mikor magához tért szétnézett a szobában. A székre ruhák voltak kikészítve. Férfiruhák. Első döbbenetében nem értette, de ahogy szemügyre vette mind az ő mérete. Felpróbálta őket. Pontosan illetek rá. Egy fekete bőrlovagló nadrág hozzávaló fekete ing, bőr mellény és egy fekete úti köpeny, csuklyával, amit ha úgy igazított csak a szeme látszott ki belőle. Különböző szíjak voltak odakészítve. Nené belépett a szobába.

–Hallottam mozgolódsz. Várj, segítek. - Azzal elkezdte felszíjazni a lányt derekára övet erősített karjára, combjára szintén.

–Ezek fegyvertartó tokok némelyik eléggé rejtett nem fogják nálad észrevenni. Majd az öcsém megtanítja, neked melyiket hogyan használd, némelyik elég alattomos megoldás. Még fiatal koromban viseltem ezeket. Elég sok kalamajkába belemásztam, és még sosem hagytak cserben. Amikor kilépsz, a házból megkapod a hozzájuk tartozó pengéket. Egytől egyig a tündérek kovácsolták. Sosem csorbulnak ki rozsdásodnak be és még a legnagyobb kardjuk is pille könnyű. Észre sem fogod venni, ha rajtad vannak. Nekem mindegyik úgy simult a tenyerembe, mint egy doromboló kiscica. - a lány csodálkozva bámulta meg magát a tükörben, ha szembe jött volna, magával alig ismeri meg magát.

–Most ülj le!- Parancsolta a nénike. Elkezdte fésülni a lány haját. Amikor elégedett volt, bonyolult fonatokba rendezte a haját különböző tűkkel rögzítette. Szorosra csinálta nehogy a hosszú út során kibomoljon.

- Eléggé zavaró tud lenni, ha harc közben az arcodba lóg a hajad.. - magyarázta neki. Majd az egészet lerögzítette egy bőr homlokpánttal.

–Így nem fog kibomlani bármit is csinálj. Levághatnám rövidre is, de nem hiszem, hogy örülnél neki. –Grase még alaposabban szemügyre vette saját magát. Már nem a megszokott elkényeztetett kis hercegnő állt előtte. A tükörből egy érett nő tekintett vissza rá. Nené otthagyta, hogy ismerkedjen önmagával.

Mikor Grase abbahagyta önmaga bámulását kiment a konyhába. Szokatlan volt neki hogy nem suhog körülötte a szoknyája. A ruhái szorosan rátapadnak, minden mozdulata látszódik. Leült az asztalhoz keresztbe tett lábbal. A nené halkan köhintett.

–Ha így ülsz le bármelyik fogadóban észre fogják venni, hogy úri lányka vagy, és nem egy megszokott kalandor.. -  Grase szétvetette a lábait, meggörnyedt egy picit, vállait előre engedte.

- Na így már jobb. -  Majd egy friss cipót rakott le elé kecskesajtot, tehéntejet, friss zöldséget. A lány falatozni kezdett. A nénike csak beszélt és beszélt, de nem várt választ. Tudta, hogy a lány most még a saját gondolataival van elfoglalva. Mikor Grase végzett a reggelivel a vadász belépett a szobába. Végigmérte a lányt, majd elismerően füttyentett.

–A saját anyja nem ismerne rá!- azzal elkezdte telerakni a zsákokat elemózsiával. Grase csak figyelte, amit csinál bár a gondolatai nem egészen ott voltak. Feltűnt neki a férfi könnyed szinte nesztelen mozgása. De nem tett megjegyzéseket. Gondolatai otthon voltak. Mire a férfi becsomagolt az útra, a néne előhozta a pengéket elkezdte rögzíteni a lányon. Közben folyamatosan magyarázott mit hogyan tud kioldani elő venni, ha kell. Amikor kiléptek az ajtón a lovak már felszerszámozva várták őket. Bill vidáman nyihogott. A másik ló egy pej paripa volt hasonlóan elegáns felépítésű, mint Bill, bár vékonyabb alkatú és egy kicsit alacsonyabb.  Türelmetlenül toporzékolt. Indulhatnékja volt. Érezte patái alatt a földet, az utat, már várta, hogy újra az erdőt járhassa.

- Napfény a neve, kanca. Ugyanolyan megbízható jószág, mint Bill. Igazából a lánya, úgyhogy bízhatsz benne. Tényleg remélem, tudsz férfi módra lovagolni, mert női nyergünk az nincsen… - Grase a főlovász titkos óráira gondolt és bólintott. Majd odament Napfényhez és fellendült a nyeregbe. A ló rögtön lenyugodott, ahogy a lány megsimogatta a nyakát. A vadász felpattant Bill hátára, egy kézzel megfogta a szárat és megfordította a lovat

-Akkor mehetünk. – kiléptettek a faluból. Amikor elérték az erdő szélét a lány még egyszer hátrapillantott a falura. Figyelte, ahogy a fák elzárják a látványt, mint amikor valaki behúzza a függönyt.

Az erdő nyugodt volt, a madarak csiripeltek. Egy felriadt őz ugrott ki a bokorból. A növények csillogtak még a harmattól, néha megálltak egy-egy erdei forrásnál inni és megitatni a lovakat. Egy-egy tisztáson elengedték vágtába a lovakat. A lány kezdett felengedni a dermedtségéből. Amikor elértek egy mezőt versenyeztették a lovaikat és végre Grase újra tiszta szívből felnevetett. Hangosan biztatta Napfényt még gyorsabb vágtába. Felemelkedett a nyeregben így könnyítve a ló munkáját, aki teljes sebességre kapcsolt. Átugrottak néhány kidőlt farönköt. Végre úgy érezte újra él és boldog is lehet még. Nem tudta pontosan hová mennek, ki lehet a vadász sokat emlegetett apja, ahogy az igazi nevét sem árulta el. A férfi is teljes szívvel élvezte az utat. Néha megálltak enni. Esténként tanyát vertek egy-egy barlangban. Beszélgettek nem olyan fontos dolgokról, amolyan egyszerűbbekről és a lány végül elkezdett mesélni a barátairól, az apjáról, az anyjáról. Azokról, akiket elvesztett és szeretett. A vadász is mesélt sokat a helyekről ahol már járt, az utakról, vidám dolgokról. Közben tanítgatta a lányt, hogy melyik fegyvert hogyan használja.

-Mondták már neked úgy vívsz , mint egy lány?- Grase kardja megállt a levegőben. Simon jutott az eszébe. Dühbe csapott át. Vagtában vagdalkozott a kardal.

- Igen, hallottam már valahol..-a férfi könnyedén hárított minden csapást, majd leült egy rönkre vívásközben, folyamatosan hárítva Grase csapásait.

–Hát így az első falubeli gyerek le tud vágni, ha akar…-A lány tovább kísérletezett. Végül, a férfi támadásba lendült és le teperte a földre.

- Ha most az ellenséged lennék halott lennél. Ne dühből vívj, legyen hideg a fejed. Kapcsold ki a gondolataid és csak az ellenfélre koncentrálj. -Grase újra támadott. A Vadász már kicsit nehezebben hárította. Végül taktikázásba csapott át. Addig terelgette, míg elesett egy kiálló gyökérben.

–Ja, és nem árt, ha figyelsz a környezetedre is!- a lány kimerülten pihegett a földön.. Hogy védjem meg az országot, ha még egy vadászt sem tudok legyőzni?..A férfi sarkon fordult. Billhez ment. Egy a lány számára ismeretlen nyelven suttogott a lóhoz. Majd felszíjazta a lóra a fegyvereket.

–Holnap folytatjuk. Most pihenned kell..

Macskajáték- a második menet

Szóval a nem adom fel jegyében visszaregisztráltam az oldalra. Ám legyen ismerkedünk tovább. Most nagyobb merítéssel dolgoztam. Több férfivel leveleztem. Előtte szigorúan szűrtem. A külső annyira nem lényeges szempont, csak 120 kiló háj ne legyen de az apuci poci belefér. Az ördögnél egy fokkal szebb. Nem baj ha szemüveges kicsit lapátfogú stb...

Viszont vegye a lapot amikor humorizálok. Ne a szexi szőke műmellű-karmú lányt keresse, mert az nem vagyok. Hasonló dolgokat szeressen, mint én és ne riadjon el az állatbolondériámtól. (Kb 5 cica és 3 kutyi van itthon jelzem felelősen tarva, mentettkék)

Nos nem kellett sokat neteznem. Jött egy igéretes jelölt. Viccesnek tűnt a képei alapján egy fokkal szebb az ördögnél és nincs elhízva. Meg is beszéltünk egy találkozót a Café Frey-be. Mondjuk már itt gyanakodtam, hogy valami nem stimmel. 570 forint egy kávé....Az első gondolatom, hogy nagyzolni akar. Ám legyen. Nekem nem okoz gondot egy egyszeri alkalom ott de nem szeretem a puccos helyeket.

Bementem a kávézóba. Beállok a sorba. Nézegetem a kiírt kávékat...Ha valaki megmondja nekem, hogy mi a különbség a francia és a bécsi tejeskávé között akkor sikítok....nem jöttem rá magamtól. Mindenesetre mire sorra kerültem ő is előkerült. Kaptam egy teátrális vörös rózsát (nem értem fiúk minek az első randira aki érti a virág nyelvet tudja, hogy nem megfelelő egy első találkozásra ugyanis a szenvedélyes szerelem jele. Inkább fehéret vigyél a tisztelet jelét. Anyum virágkötő szakoktató volt ezt annyira a fejembe verte, hogy engem kifejezetten irritál. De ha már mindenáron vinni akarsz valamit kérdezd meg a kiszemelted előre mit szeretne. Elhiheted sokat elárul a lányról. Én például semmit sem szeretnék. De ha mindenáron meglepnél rajongok a sportszeletért....)

Tehát már teátrális volt a nyitány. Akkor még a kávé választás rátett egy lapáttal. Kiszemelt valami kimondhatatlan kávét ami gyakorlatilag hosszú kávét takart üresen. Én a magam nyugis módján egyszerűen tejeskávét kértem. A barrista becsületére legyen mondva vette a lapot.

Hamár ilyen helyen vagyunk. Illik viselkedni. Végig a saját poénjain hahotázott. Hangosan, harsányan. Ráadásul köszönő viszonyban sem volt a profil képével. De úgy voltam vele kap egy esélyt ha már idáig eljöttem.

Végülis megoldottam, hogy kijussak abból a kávézóból. Levegő cigi levegő......Huh irány a stadionok. Ott van egy jó kis étterem finom falatok nem elegáns, de csendes nyugis és svédasztalos. Nem kell pepecselni az étel választással. Itt már a saját terepemen voltam.

A pincérek nagyon jó fejek és rendesek voltak. Az enni való finom. Itt kevésbé éreztem harsánynak. De semmi másról nem tudott beszélni, mint hogy a világban merre járt. Karib tenger stb. Csak kicsit estem kétségbe. A kegyelem döfés amikor kenyeret kért tunkolni. Na itt már hirtelen mennem kellett haza.

Mivel mindenkinek lehet szar napja, így pár napig tartottam a kapcsolatot vele. A vicces az volt amikor felhívott, hogy hívjam vissza, mert nincs pénz a kártyáján.(az állítólag jól menő programozónak aki bejárta a fél világot) Na itt fakadt fel belőlem a röhögés. Felhívtam, hogy közöljem vele, nekem sincs és ezekre nem érek rá.

Nem vette a lapot a következő üzenettel szakított velem:

Na kedves Szaffi, megadom a kegyelem döfést a dolognak, mert szerintem te képtelen vagy rá. Örülök hogy megismertelek, nagyon jó lelkű és szép nő vagy. De veszem az adást. Fiatal koromban még szívesen kergettem, de most már érett és kölcsönös vonzalomra vágyom. Hogy ne csak nekem legyen fontos a dolog. Ne csak nekem kelljen tennem érte. És egy kicsit úgy is érzem hogy nem bírnál velem. De mindegy. A legjobbakat kívánom neked! Sok szeretetet, és boldogságot!

Erre mit lehet mondani? Komolyan? Itt már csak nevetni tudtam. Mintha nem pont ezt mondtam volna a telefonban is :)

Közben az elődje előkeveredett az oldalon. Folyamatosan tolta a gép az orrom alá. Bunkó nem leszek nem fogok kukát nyomni. Meg is írtam neki, hogy ne vegye komolyan csak nem tudtam mit reagálni. Nagyon aranyosan reagálta le. Igazán megbeszéltük, hogy sajnos most pont nem vagyunk alkalmasak egymásnak. Viszont beszélgetünk, mint 2 kedves ismerős. Aranyosan biztat de ennyi. Amolyan lelki guru szerepet vállaltunk be.

Holnap újabb randi. Most egy nálam jóval fiatalabb sráccal. Előre borítékoltam neki, hogy túl sokra ne számítson. Rendes helyes kölyök. De inkább baráti hangulatot érzek felé. Ezt előre tisztáztam.

Már épp kezdtem feladni az oldalt. Végigpörgetve a kínálatot, amikor Z (nevezzük így az új lelki masszőrömet) hátsón billentett, hogy ne adjam fel. Erre megjelent Á mint újónc az appon. Helyes humoros csak egy évvel ifjabb. Szereti a macsekokat, túrázni stb...vele most még csak beszélgetek....És még ott van P aki szintén jó fej...

Majd még vesézgetem a társkereső oldalak férfi típusait....akadnak mókás arcok :D

Macskajáték-vagyis hogyan cicázzunk

Kicsit eltérek a megszokott dolgaimtól. Mivel már lassan egy éve egyedül vagyok, úgy döntöttem itt az ideje visszatérni a randi frontra. De hogyan is kezdjünk neki?

Nos, itt az ideje meglelni a nekem valót, aki mellett eléldegélhetek békében, hát felkészültem. Beszereztem egy rakat hogyan találjuk meg az igazit...(természetesen egy bizonyos olcsókönyves polcról elvégre nem vagyok én milliomos) könyvet. Beleástam magam pszichológiai szaklapokba. Elolvastam egy tucat tanácsadó oldalt az interneten. Ezekkel felvértezve ill. 14 év tapasztalattal a hátam mögöttt, (32 vagyok) úgy döntöttem itt az ideje szétnézni az egyedülállók világában.

Kiszemeltem szilveszter éjjel egy appot kezdésnek. Jók a vélemények, rengeteg tag van fent. Pörgős kis csapat. Így hát rögtön elsőre bele is futottam egy szimpatikus jelentkezőbe. Természetesen megegyeztünk, hogy másodikán randi.

Itt lép képbe a rakat önsegítő könyv. Első pontjuk: Mindig add önmagad. Ez munka után nem nehéz. Időm nem volt átöltözni, sminkelni vagy bármi ehez hasonló nőies apróság. Így halál fáradtan estem be a találkozóra. Mondjuk előre jeleztem neki, hogy ez lesz. Nem is volt ezzel baj. Ittunk egy kávét. Beszélgettünk. Főként a partnerkeresés nehézségei, a válása volt a téma illetve a gyereke. A mai lányok milyen gyorsan ágyba ugranak stb. stb....Hazakisért.

Nem is olyan nehéz ez. Gondoltam én. Jött a második alkalom. Itt már döccenő volt először lemondta majd mégis eljött. Már itt gyanítanom kellet volna valamit. Mondtam előre sok időm nem lesz, mert várom, hogy a betegszállító hazahozza a nagyit. Így a házelőtt elcsattant az első csók. Kicsit furán nézett rám amikor kiszálltam a kocsiból.

Mivel az önsegítés egyik tanácsa, hogy legyünk őszinték egymással így este megköszöntem a segítségét, ill. elmondtam milyen jól éreztem magam a társaságában és  rendes normális pasasnak tartom, akinek jó a humora és akivel lehet beszélgetni.

Hiba volt. Másnapra eltűnt. Két nap után nevetve megírtam a véleményem, hiszen az app jelzi ha valaki online. Nem zavar ha valaki mással beszélget vagy érdekli, de egy üzenetet megérdemlek, ha már a számban matatott. Igazat adott hogy, tiszteletlen volt velem stb.

Uraim ez nem tiszteletlenség, ezt bunkóságnak hívják. Sírtok, hogy nincs normális lány. Van, csak ezzel eléritek szép lassan, hogy mindegyik inkább macskát tart. :) A másik, ha még mindig a válásod a legnagyobb bánatod, ne kezdj új kapcsolatba és ne is randizgass, mert ártatlan személyeknek okozhatsz vele sérülést.

Hölgyeim az önsegítő könyvek margójára:

Őszinteség? Felejtsd el kamuzz amennyit csak bírsz, ha tetszik egy fiú rúgj bele akkorát, hogy a holdig repüljön. Ne félj pitizni fog neked.

Önmagad adása? Végképp felejtsd el amit akarnak feküdj le vele lehetőleg elsőre. Mindehez minimum egy modell külsejével is bírj, és félkézzel vidd el a háztartást. De dolgozz is mellette és pluszban éjjel teljesíts. Mivel ez lehetetlen így ismételten él a fenti tanácsom, kamuzz amennyit bírsz....

Folytatása következik...ugyanis nem adtam fel mostmár végig játszom ezt a játékot puszta kíváncsiságból is ....

Mond el még egyszer 8

-Gigi mesélj még!- a nagylány fáradtan húgára nézett. A kilencéves forma kislány egy könyvet szorongatott a kezében. Könyörgő szemekkel nézett a nagyobbikra. A nagylány esze aznap máson járt. Megismerkedett egy fiúval. Még nem igazán tudta hova tenni magában az érzéseit, de tetszett neki. A fiú egész hazaúton hozzá sem szólt. A lány elnevezte magában Néma Leventének. Akkor ő még nem tudta, hogy az érzések kölcsönösek. Szívesen ágyba bújt volna aludni és a fiúról ábrándozni, de a kicsi reménykedett.

–Prücsök, de hát tudsz olvasni és szeretsz is!- a kislány konokan nézett rá

- Nem ezt a mesét! Ezt már olvastam! A másikat, amit mindig mesélni szoktál!- a nagynak ködösen felrémlett egy történet, amit már régen mesélt a kicsinek. Bár valahol még mindig a fiúnál voltak a gondolatai, halkan mesélni kezdett a kishúgának. Hiszen érezte, hogy ezek az élet szép pillanatai és meg kell becsülni őket..

 

 

Mond el még egyszer 7

Hatalmas vihar tombolt a tengeren. Hegymagas hullámok dobálták a hajót. Matrózok tették a dolgukat húzták be a vitorlákat, rögzítettek mindent a hajón. Az ég fekete volt és villámok cikáztak rajta. Az öreg kormányos magabiztosan irányította a háromárbocos hajót. A deszkák recsegtek a talpa alatt.

–Gyerünk fiúk, végre megmutatja nekünk a tengerúrnő milyen, ha hisztid egy kicsit. – Kiabálta a kapitány miközben utasításokat üvöltött bele a szélbe, bár a vihart még ő sem tudta túlkiabálni- Kicsit szeszélyes ma a kicsike!- ahogy a hajó lassan irányba fordult és átszelte a hullámokat. A vén tengeri medve fél kézzel tartotta magát az egyik hajókötélbe kapaszkodva, pipája lógott a szájából. Amikor egy nagyobb hullám átcsapott rajtuk kisodorta a szájából.

-A kedvenc pipám! Remélem, megfelel a hölgynek. - Órákon át küzdöttek a viharral, mire a tenger csillapodni látszott. Lassan kiértek a vihar zónából. Csillapodott a tenger. Matrózok ellenőrizték át alaposan a hajót. Keresték a hibákat, sérüléseket. Amit tudtak azonnal kijavítottak. A raktáros ellenőrizte a rakományukat. Majd az öreghez ment. A kapitány nem volt már fiatal, az ötvenes évei végén járt, szürke haja, barna szemei voltak, arcát ráncosra cserzette a tengeri levegő, de még mindig bivaly erős volt. A raktáros jelentést tett neki a rakományban és a hajótestben esett károkról. Az öreg káromkodott egy jó nagyot.

–Irány a legközelebbi kikötő, azt az árbocot azonnal ki kell cserélni. A rakományt nézzétek át, ami még menthető belőle, azt mentsük, a többit vágjátok ki, ne cipeljünk fölösleges terhet. - egy színes madár telepedett meg a vállán finoman csipkedve a tengerész arcát. Lábához levelet erősítettek. A vén tengerész megsimogatta az állatot.

-Már régen láttalak. Azt hittem soha nem jössz már el.- Azzal néhány magot adott a madárnak, aki jóízűen csipegette azt. Majd elvette a levelet és elolvasta, bezárkózva a kabinjába. Órákig ült bent. A matrózai néha elosontak a kabin előtt, hallgatóztak, de csak az öreg folyamatos káromkodásait hallhatták. Végül kilépett a kabinból, felment egyenesen a fedélzetre. Összehívta az embereit.

–Hölgyeim! Nagy út van már mögöttünk, évek óta vándorlunk, hol fosztogattunk, hol tisztességes kereskedelmet folytattunk. Most viszont új híreket kaptam. Szükség van a segítségünkre és az uralkodó nem válogat. Most nem a dörzsölt üzleti érzékünk miatt neheztel ránk, hanem a segítségünket kéri. A mélység ura támadt egy szelíd országra, otthonunk szövetségesére.

Elimion senkinek nem ártott soha, még mi se raboltuk ki a hajóikat soha, mivel tiszteltük bölcs és igazságos urát. Nos, ki tart velem az útra? Aki úgy dönt, hogy nem a következő kikötőnél szabadon távozhat, aki velem tart, nos, valószínű meghal, de igazi tengeri temetést kaphat, a hölgyikénk keblére ölelheti.. - a matrózok elcsöndesedtek. Volt, akinek sok szép emléke volt Elimionról, a béke országáról.  Nem tudták elhinni, hogy azt az országot leigázták. Egy emberként üvöltötték, hogy a kapitánnyal tartanak, akár a sírig. Aznap éjjel a kapitány elővett egy új pipát, csendben meggyújtotta, majd levelet körmölt. Ennyi állt benne:

 

Testvérem,

Úton van a segítség.

A madár lábára kötötte majd kiengedte az ablakon. Még sokáig nézett utána. Arra gondolt, hogy milyen érdekes érzés lesz, ennyi év után hazatérni. Milyen érzés, ismét olyan vizeken hajózni, amit jobban ismer saját magánál. Nézni az oly régen hiányolt partvonalat.

Mond el mégegyszer 6

Két lány elmélyülten társasjátékozott. Egy régi szőnyegen hasalták körbe a játék táblát. A kisebbik lány hatalmasakat kacagott. Sötét barna haja copfba volt kötve a feje búbján. Olyan 8 éves forma lehetett. Vékony törékeny testalkatú, babaarcú kislány. Az idősebbik lány kiköpött ifjabb mása. Szinte egyformák voltak. Az idősebbik lány farmert és pólót viselt. Dobott egyet a kockákkal, majd lépett a bábujával. Szerencsekártya. A kislány csillogó szemekkel nézte, ahogy lapot húz. Majd visongva kacagott

– A rakományod tönkre ment térj vissza a kiinduló állomásra! – a nagylány játékosan felhúzta az orrát

–Mégis hogy mehetett tönkre az üveg?- a pici ráncolta az orrát, amíg megoldotta a talányt. Majd vidám hangon:

- Biztos ugráltál rajta!- a nagylány visszalépett a figurájával a táblán

–Most te jössz Prücsök. – Prücsök mélyen koncentrálva rázta a kockákat. Szemével számolta, hogy hány lépés még a célállomás. Drukkolt, hogy megfelelőt dobjon.

Majd elengedte a kockákat. A nagylány felkacagott.

–Viharba kerültél! Két dobásból kimaradsz!- a kicsi duzzogott. Amíg a nagy dobott. Gigi igyekezett úgy helyezni a hajóit, hogy a kicsinek esélye legyen nyerni.  Végül elérte a célját a kishúga lett az úr a tengeren..

Már esteledett a kislány pizsamát húzott fogat kellett volna mosnia. De olyan finom az a csoki íz a szájában. Nem akart megválni tőle.  Ilyenkor nem szeretett fogat mosni, minél tovább akarta érezni a csokit a szájában, húzta az időt a fogmosásig. A nővére kiszúrta, hogy sompolyog a kislány. Átölelte.

–Megmutassam, hogyan marad meg a csoki íze a szádban? –a kislány bólogatott.

–Ha csak a fogad mosod, a nyelved pedig eltartod a fogkrémtől akkor fogat is mostál és a csoki íz is megmarad.. - a pici fogkefét ragadott. Majd megsúrolta a fogait miközben ügyelt arra, hogy a nyelvét eltartsa a fogkrémtől. Mikor végzett Gigi az ágyába kísérte.

–Mond csak Zsü? Mondjak egy mesét? – a pici elhelyezkedett magához ölelte a plüss kutyusát. A takaró alatt kellemes meleg volt. Mikor már elégedett volt mindennel a nővérére pillantott.

–Igen Nessy. Emlékszel a királylányos mesére? – a nagy bólintott- akkor mond el még egyszer…