Mondd el mégegyszer....2

Egy fiatal lány állt hosszú ruhában az ablaknál. Sötét barna haja leért egészen a derekáig. Babaszerű arca volt egyszerű és tiszta. Nyílt őszinte szeméből áradt a szomorúság. Nézte a tájat, a hegyeket, a fenyvest, valahol a távolban lovak viháncoltak a legelőn. Vidáman nyihogtak és lelkesen harapdálták a friss füvet.  Kellemes nyári este, amikor a tücskök festik alá az esti hangulatot. A lovászok tábortűznél sütögették az elemózsiát. A lány szíve elszorult a gondolatra. Talán már soha többé nem látom ezt a szívemnek kedves tájat. Nem akarok innen elmenni. A fák, a bokrok, a virágok mind egyet jelentenek, az otthonomat. Ez az én világom, mindent ismerek itt. Tudom, hogy a szomszéd fiú mikor lopott tojást a csirkéktől hogy nekem adja. Az én csirkéimtől voltak -elmosolyodott a gondolatra - az udvarnagy el is fenekelte miatta. Aznap este kiosontam hozzá titokban és az asztalról elcsent falatokkal jutalmaztam a hűségét. Atyám, anyám halálát követően már nem törődött semmivel. Nem lehetett áttörni a gyász falát, mintha ő is vele halt volna. Emlékszem, amikor még élt mennyit nevettünk együtt..

Nem akarok elbúcsúzni de muszáj elmennem. Apám elígérte a kezem. Azt mondta, hogy ez a politika így menthetjük meg az országot. Nyakig ülünk az adósságban és a szomszéd ország uralkodója bármit hajlandó kifizetni, ha hozzá megyek az „elveszett herceghez”, hogy ez mit takar, pontosan nem tudom. Hogy lehet egy herceget elveszteni? Biztos valami hangzatosnak szánt rang, vagy az elméje útvesztőiben veszett el? Na, az még érdekesebb lesz, egy őrült feleségének lenni. Nem akarok elindulni. A dajkám már hetek óta csak zokog mióta meghallotta a hírt, hogy hova megyek.

Ő abból az országból származik. Azt mesélte sötét egy hely, már nagyon sok éve gyászban élnek. Az is lehet, hogy az elveszett herceg valójában halott és rögtön özvegy lennék.. Talán még az lenne a számomra a legjobb…

Ahogy így gondolkodott nem vette észre hogy az egyik testőr belépett a szobájába. A férfi nem volt már fiatal. A szokásos egyenruhát és fegyvereket viselte. Kardot, tőröket.. halkan a hercegnőhöz lépett.

-Úrnőm az Atyja hívatja. - a lány elvált az ablaktól egy szomorú pillantással búcsúzott a tájtól.. Majd elindult a férfi után. Követte őt a hosszú folyosók tengerében, végtelennek tűnő termeken át. Jó, ha a helységek felében látható volt még a régi pompa. A gyásztól a király már nem igazán vett tudomást a környezetéről. A büszke termek, ahol régen pompás bálokat rendeztek, most elhagyatottan üresen álltak. A legtöbbet pókháló borította. A lány egy pillanatra megállt egy festmény előtt. Elmozdított egy pókhálót. Régi kép volt. Egy hasonló alkatú szépségű hölgyet ábrázolt. Az ő szemei mosolyogtak a világba, büszke tartása magas rangról árulkodott. A lány úgy nézte a képet mintha minden ecsetvonást meg szeretne jegyezni. Minden repedést meg akarna számlálni. Mélyet sóhajtott.. Édesanyám az istenek legyenek veled. Soha nem felejtelek, bár igazán meg sem ismerhettelek. Oly fiatalon haltál meg, ha nem lett volna a járvány talán még itt lennél és nem küldene az apám a vágóhídra. Talán minden rendben lenne. Talán…

- Kisasszony mennünk kell…- a lány rápillantott a lovagra. A számára kedves öreg arcra…

-Alaric. Tőled tanultam mindent, amit tudnom kell, arról hogy, hogyan védjem meg magam. Bár sok hasznát nem vehetem. Nem mehetünk el azokra a kalandokra, amikről oly sokat meséltél nekem. Nem űzhetünk sárkányokat. Nem ismerhetem meg a tündérek népét. Mégis köszönök, mindent a te történeteid adnak nekem erőt. Már öreg vagy az úthoz tudom. Ezért kérlek vigyázz atyámra. Nem ő tehet róla, hogy ha rossz útra téved.

- Legyen könnyű a lépted, az istenek óvjanak gyermekem. – (A hagyományos köszönés, ami a nagy kalandokat előzi meg. Lovagok használják egymás között…)

Elindultak tovább. Beléptek egy kisebb terembe, ami talán egykor étkező lehetett. A kandallóban barátságosan pattogott a tűz. Az égő fa illata és melege kellemesen ölelte körül a lányt. A leány atyjára nézett, erre a megtört aggastyánra, nem volt bár hatvan éves, de mégis száznak nézett ki. Az egykor délceg hát meghajlott a gyász súlya alatt.. Az egykor ünnepélyes ruha már kopott volt. Olyan mintha egy régi festményt nézne az ember. Látod, milyen csodálatos lehetett egykoron, de valami megkopott eltűnt belőle. Már nem ragyog igazán. Az egész emberből áradt a szomorúság…

Az elveszett erőt már nem tudta pótolni… a lányom. Milyen csodás nővé érett és én észre sem vettem, hogy megnőtt… hova tűnt az a húsz év.. olyan mintha most látnám először, ahogy itt áll, lehajtott fejjel, olyan mintha akasztásra vinnék…Talán oda is küldöm.. nem a testét, hanem a lelkét ölöm meg…Olyan dologba kényszerítem, amit soha nem akart. Bár lenne más megoldás egy erős szövetséges, aki megvédi a népet. Akkor talán nem kéne ezt tennem. Istenek, még emlékszem, mikor először a karomban tartottam. Amikor felpillantott azokkal a szemekkel. Nem bírtam elengedni a karjaimból olyan gyönyörű volt. A legeslegszebb a világon. A bába már vissza akarta vinni az anyjához, de én nem engedtem meg neki.. csak gyönyörködhetnék benne még egy kicsit. Hova lett az a kislány? Bár visszamehetnék abba a pillanatba és úgy maradhatnánk örökre. Bár élne még a szerelmem, az ő óvó tekintete mellett biztos jobban figyeltem volna, mindenre és most nem kellene elküldenem..

- Legyen könnyű lépted leányom… Az istenek őrizék utadat.. húsz fegyveres fog kísérni, és két udvarhölgyed a legnagyobb titokban. Rablók, és gazemberek fosztogatnak a vidéken. De te teljes biztonságban fogsz utazni. – a leány meghajolt az apja előtt majd megcsókolta a királyi pecsétgyűrűt..

-Mindig hű leszek a koronához.. - milyen hivatalos ez a búcsú, az egyetlen gyermekemtől. Mégis, az udvarban csak a formalitásoknak van hely.

–Lovag kísérd a hintóhoz. – A lovag meghajolt, majd az ajtó felé hátrált. A hercegnő követte. Még egyszer végig ment a számára ismerős folyosókon. Mindenütt emlékképek villantak be halványan, mint valami szellemképek… Eszébe jutott a gyermekkora a sok kedves jelenet, ahogyan szaladgált a folyosókon, ahogy a dadája szidta, mert megint tönkretette a ruháját. A nevelőnője arca, ahogy magolta azt a sok furcsa nyelvet, aminek talán az életben nem veszi hasznát. Nehéz a búcsú, attól a helytől ahol felnőtt. Szíve szerint próbált volna megjegyezni mindent. Minden egyes repedést a falakon, minden hangulatot. Próbálta megragadni az érzést. Emlékezetébe vésni az otthona illatát a nyitott ablakokon át befújó lágy szellő által sodort hangulatokat, ízeket. Egyszerűen az otthonát. Kiértek az udvarra. Mindenki, akit csak ismert sorfalat állt neki a hintóig. Néhányan igyekeztek elrejteni a könnyeiket. Féltették őt. Az ő kisasszonyuk volt. Sokan látták felnőni, saját gyermeküknek tekintették. A pék, akinek a fiával elbújtak a pajtában bújócskát játszani, majd az egész udvar kétségbeesetten kereste őket. A lovászfiú, akivel kiszökött a kastélyból, hogy őzet lessenek. A fővadászmester, aki megtanította íjjal lőni. Persze titokban, hiszen ilyet egy hercegnő nem csinál. Hallotta a kedvenc pónija nyerítését az istállóból. A marakodó kutyák acsarkodását a vacsora felett. Az idős lovag megállította őt.

- Grase jól jegyezd, meg amit mondok, ha megtámadnak, az úton ne hősködj, és ha csak te élnéd túl, el ne áruld senkinek ki vagy, amíg nem vagy biztonságban valamelyik szövetségesünknél. Ez fontos, ha pedig a neved kérdezik, mondd, hogy egy egyszerű szolgálólány vagy, például legyen, a neved mondjuk Aletta Senga .. Így ha valamelyik szövetségesünkhöz érsz, tudsz jelezni, hogy te vagy, ők tudni fogják én pedig ezen a néven foglak kutatni.. Megjegyezted? Grase? Figyeltél te rám? Ez tényleg fontos…- a lány könnyekben tört ki. Átölelte az idős lovag nyakát.. Alig érte fel Alaricot. Egy csókot nyomott az öreg arcára búcsúzóul

- Nem történhet semmi, a húsz legjobb embered jön velem.  Te mindig jó voltál hozzám.. Atyám helyett is, atyám voltál..  - majd elindult a hintó felé. Mielőtt felszállt még egyszer emlékezetébe véste a lovag arcát.. körbe pillantott a sok kedves arcon.. majd beszállt. A hintó le volt függönyözve. A hölgyek már bent várták. Immáron nem láthatott ki nem láthatta a szívének oly kedves tájat. A kocsi elindult. Elkezdett szemerkélni az eső, a vízcseppek egyenletesen kopogtak a kocsi tetején. A kerekek nyikorogtak. A lány a gondolataiba merült. Félt a rá váró úttól, attól, ami az új otthonában várta. Ahogy hallgatta a lovak ritmusát, patájuk egyenletes kopogását az úton lassan álomba szenderült..

Esett az eső folyamatosan verte a kocsit. Girbe-gurba erdei utakon haladtak tovább, a sötétség miatt a lovasok az orrukig alig láttak. Amennyire tudták a fejükbe húzták a kámzsát. A lovak csúszkáltak a sárban, idegesen horkantottak. Az első barna ló hátracsapta a fülét. A lovasa megállította a menetet.

–Itt valami nincs rendben. Vitéz nem szokott ilyet csinálni. - a ló toporzékolni kezdet felcsapta a farkát, rázta a fejét hátrálni kezdet-hóha Vitéz nyughass nincs ott semmi- a ló továbbra is nyugtalanul viháncolt a lovasa alatt. Simon a fiatal lovag alig bírta tartani a szárat.

- Nyughass már te gebe. Nyugalom!- próbálta előre hajtani a lovat, sarkantyújával belevágott a ló oldalába, a máskor biztos kezeivel nem bírta megfogni a ló fejét..

-Hé Simon mit műveltél azzal a lóval? Vitéz olyan jámbor, mint a miséző pap! Hé te Bimbó!- most már az összes ló nyugtalan lett.. Az egyik ló felágaskodott és levágta a lovasát a sárba. Simon hangja hasított fel az éjszakában

-Mi a…- de már nem tudta befejezni egy nyílvessző állt ki a torkából.. Egy határozott hang süvített az éjszakába

–Megtámadtak minket alakzatba- Fekete ruhás emberek özönlötték el a kis csapatott. Csak a kardok csörömpölését lehetett hallani, süvítettek a nyílvesszők.. Grase kiugrott a kocsiból begurult a kocsi alá.. Istenek csak ezt az éjaszakát éljem túl..Simon halott arcát nézte próbálta kizárni a fejéből a hangzavart magában folyamatosan imádkozott az őseihez, hogy védjék meg őt. Nézte Simon arcát és lepergett előtte a fiú élete. Emlékezett a napra, amikor atyja bemutatta az udvarnál.” A fiam derék legény jó lovagod lesz királyom” egy megszeppent tízéves kisfiú volt akkoriban Grase csak hatéves volt mégis úgy emlékezett arra a félénk kisfiúra mintha tegnap lett volna az a nap. Visszaidézte, amikor megleste gyakorlatozás közben, a vívó leckékre, amit az öreg fegyvermester adott nekik. Simon volt az a kisfiú, akivel titokban gyakorolhatott. Most már nincs többé, nem fog ránevetni

- Úgy vívsz, mint egy lány!- Grase nyelvet öltött rá

-De hát, én lány vagyok!- Most már elment, a mindig csillogó szemek üresen meredtek a semmibe. A teste elernyedt, mint egy rongybaba. Már nem tudta volna megmondani mióta hasalt ott. Sorban estek el az emberek. Végül becsukta a szemét nem bírta tovább nézni a lábakat, ahogy rohannak nem bírta elviselni a lezuhanó testek látványát. Istenek legyen már vége… Befogta a fülét hogy ne is hallja a zajokat. Már órák óta ott hasalhatott a sárban minden tagja elgémberedett. A ruhái teljesen átáztak. Minden tagja elgémberedett. Egyszer csak egy kezet érzett a karján. Felpillantott egy ismeretlen férfi hajolt le hozzá. Ujját az ajkára illesztve jelezte neki, hogy maradjon csendben. Majd sürgető mozdulatokkal csalta ki a kocsi alól.

- Csukd be a szemed, ne nézz oda. - Suttogta. Érezte, hogy felemeli a nyeregbe majd a férfi is felült a lóra. Kiléptettek a csata színteréről. A lány a férfi válla fölött hátra pillantott, és azt kívánta bár ne tette volna. A csapatból mindenki meghalt. A testek kifacsarodva, eltorzulva hevertek szana-szét, mintha egy óriás megunta volna a játék babáit és szétdobálta volna őket.. Sírva temette bele az arcát az ismeretlen köpenyébe. Nem tudott tisztán gondolkodni. A férfi beléptetett egy vízmosásba. Egy óra múlva megszólalt nyugodt mély hangon

–Most már nem tudnak követni minket. Nem is értem, hogy nem vettek észre téged a kocsi alatt. Rendkívül szerencsés vagy. Hogy hívnak?- a lánynak eszébe jutottak Alaric szavai

-Aletta.. - A férfi végig mérte a lányt. Ahogy Grase is őt. Nem volt már fiatal, de öreg sem olyan harmincas évei végén járó, cserzett bőrű nyugalmat és biztonságot sugárzó ember volt. Sűrű fekete haja és meleg barna szeme volt. Fekete úti köpeny volt rajta, kényelmes bőrlovagló nadrág és fekete ing.

- Te teljesen átfagytál, van itt egy barlang, ott meghúzzuk magunkat, amíg elül a vihar. - Majd észak felé vette az irányt, a lány, nem mert nézelődni. Pedig ha megtette volna, semmi különöset nem tapasztal. Csak a sötét erdőt..

 

 

Mondd el még egyszer....1 (folytatásos régen írtam nem tudom folytassam-e)

- Mondd el még egyszer?- A kislány nagy barna boci szemekkel nézett fel a nővérére.

–De már vagy százszor elmondtam ezt a mesét.

- Nem baj csak mesélj nekem még egyszer, olyan jó hallani, amikor a királylány megmenekül a gonosztól…- az idősebbik lány az égre emelte a tekintetét már nagyon unta ezt a történetet. Barna rövid haja az álláig ért. Sovány lány volt amolyan elöl deszka, hátul léc, középen meg fűrészpor típus. Mindig azt mondta, azért ugatják meg a kutyák, mert ritkán látnak ennyi csontot egy rakáson.. Végül felnevetett a 3 éves húga akaratos arcába pillantva…

-Tudod mit Zsü mondok neked egy új mesét. Szeretnéd?

 

-Igen Gigi, mindennél jobban, mesélj még-pillantott vissza 25 évvel később a lány…

 

 

Újra boldognak lenni

Sokminden van az ember múltjában ami miatt az ember boldogtalannak érzi magát....kerget egy érzést egy hangulatot amit talán sosem talál meg....hiányoznak azok az idők amikor még elég volt egy mosoly a buszon egy kis nevetés cinkos kacsintás és már flörtölt is az ember lánya....amikor még egyszerűbbek voltak a dolgok. Nem rohant mindenki azonnal az ágyba. Nem az első randi előtt üzengettek a pasik a szexről. Idegesítő, hogy még egy kávéig se jutottunk de már az a téma, hogy mikor bújunk ágyba. Ez még a jobbik eset a rosszabbik amikor előbb látom a nemi szervét képen, minthogy találkoztunk volna.

Lehet én vagyok a régi módi, de ezt a tempót nem értem. Értetlenül rázom a fejem és amikor az ilyen jellegű kérőket csípőből elzavarom, még ők sértődnek meg és kiabálnak kígyót békát rám, hogy gyerekes vagyok.

Gyerekes lenne, hogy szeretném megismerni a másikat? Sétálni a parkban, beszélgetni? Meginni egy kávét....Esetleg megnézni egy filmet? Gyerekes, hogy előbb fogja meg a kezem és ismerjen meg? Gyerekes álom csupán, hogy akit választok ne csak az ágyban legyen partner hanem a mindennapokban? Mennyire vágyálom az, hogy nem csak egy kiló hús legyek...egy darab amit az ágyba cipelnek, szépen kifestve mutogatnak, mint egy bazári majmot, hogy milyen jó nőm van?

Meguntam elfáradtam ebben a harcban. Sajnálom hogyha a mai világban a kiló smink miniszoknya szex az első köröket futják a fiúk és utánna sírnak, hogy nincs értelmes nő. De vannak értelmes melegszívű lányok is. Csak sajnos mi nem esünk hasra a kocsid láttán és nem tárjuk szét a lábunkat egy Margaritáért....Sajnos értük/ értünk egy kicsit dolgozni kell. Mondjuk agyban. Először tud meg a nevem, hogy mit szeretek csinálni esetleg gyere el velem túrázni sétálni..... Ismerj meg vedd észre ha jó ha rossz kedvem van. Hidd el én is figyelek ezekre. Jobban érdekel, hogy mit olvastál utoljára, mint hogy hanyas BMW-re vágysz....ne izgulj a BMW és a Trabant közötti különbségről fogalmam sincs, de Shakespeare és Jane Austin között tudok különbséget tenni. Nem érdekel mi van a bankkártyádon de ha lopsz egy szál orgonát a bokorról, mert gondoltál rám már szebb a napom.

Ha meg is tehetném akkor se vennék neked nagy ajándékot. Inkább készítek valamit ami szerintem értékesebb, mert időt szánok rá.

Szóval inkább maradok ilyen gyerekes, és inkább élek egyedül az állataimmal és a könyveimmel. A zenéimmel. Semmint, hogy megalázzam magam egy olyan kapcsolattal ahol csak egy szép dísztárgy vagyok semmi több.....Kiüresedett a mai világ....

Macskaleidoszkóp...ilyen az élet....

Az emlékek ködében sokszor elveszik ami igazán jó és szép...a napi hajtás rutin monotóniája bűvköre szürkeségbe taszít és észre sem vetted, de az élet el is illat melletted....

Pedig annyi minden szép amibe kapaszkodni lehet, az emlékek kaleidoszkópszerűen ködlenek fel. Hagyd, hogy elsodorjanak...

Emlékszel még amikor az iskolába mentél életedben először? Féltél mégis új barátokra leltél...

Mennyit küzdöttél a betűkkel már el is felejtetted, de mégis milyen könnyen olvasod ma már a soraimat. Fel se tűnik az akkori nehézség.....

Az élet is ilyen amikor egy probléma előtted van, föléd magasodik agyon nyom, azt hiszed a súlyát nem fogod el bírni. Sötéten komoran látod, és félsz, hogy belebuksz. Pedig tíz vagy húsz év múlva, amikor már rég megoldottad el is felejtetted, ugyanaz a probléma, ha szembe is kerül veled, már csak nevetsz rajta és könnyen megoldod...akárcsak az írás-olvasás...akkor nem is érted hogy hogyan görbítsd a betűket, ma pedig észre sem veszed olyan könnyed.....

Az első szerelem, olyan szép. Mindig mindenki azt hiszi örökké tart....De egyszer véget ér....érzed ahogy a szíved kitépi, és azt hiszed sohasem süt fel a nap...darabokban heversz utána és nem érzékeled a világot a maga valójában....majd telnek a napok, a hetek és lassan újra nevetsz.....és eljő az új szerelem.....és az évek során megtanulod ha el is veszik az új, akkor nem is volt az igazi. Amikor még az elsőnél átsírod az éjszakákat, a századiknál nevetve legyintesz......kedves kamasz nekem elhiheted, eljön a nap amikor az összes ilyen kínodon már csak kacagni fogsz, és rájössz, hogy aki menni akar had menjen, mert igazán nem is ismert téged...egyszerűen elengeded.....

Mikor először találkozol a halállal és felfogod, hogy végleges. Akit szerettél annak a hangját már sosem hallod többet...ennél mélyebb gödröt talán nem is ismerek....egy nap százszor nyúlsz a telefonhoz, mert mesélnél még neki. Nap mint nap várod, hogy felébredj ez csak egy rossz álom. Üresek a szobák, a falak, és csak azt szajkózod miért? Üvöltenél, de a hang bentreked vádolod a világot, az univerzumot, hogy nincs többé.....csak mégegyszer hagy öleljem meg, csak egy utolsót nevethessek vele, ezt még el kell mesélnem.....Istenem adj még egy napot vele.....de nincs az órák elfogytak, a telefonod néma marad, hideg föld takarja és a nap sem melegíti már.....elment és vissza sosem jön hozzád....telnek a napok, a hetek....lassan elkezded a megszokot napi mókuskereket....jönnek a barátok, ismerősök részvét nyílvánításai és nem érted az egészet....eljön a nap és egy pillantra megakadsz....hallani véled a hangját és eszedbe jutnak a históriák.....Fára másztunk együtt, a karját el is törte...mennyi hülyeséget firkáltam a gipszre, amikor együtt billiárdoztunk és a zenegépet nyúztuk telitorokból kedvenc dalunk ordítottuk....amikor pizza estet tartottunk....amikor moziba voltunk...amikor hazarohantál sírva és átölelt , mert az a szemét akkor hagyott el.....amikor az erdőt jártuk és együtt nevettünk....beindul a kaleidoszkóp jönnek az emlékek az igazán szépek....és eszedbe jut az utolsó beszélgetés amikor próbáltatok búcsúzni hiszen sejtettétek......a betegség elvitte.....de ezen a napon a kaleidoszkóp napján megtanulod....nem veszett el, benned él, a szívedben él és veled van örökre majd odaát egy nap veled lesz....amikor pedig új gyásszal találkozol, az emberek nem értik min mosolyogsz pedig egyszerű, mert már megtanultad odaát úgyis újra találkozunk.....

Felülsz újra életed hullámvasútjára...szeretsz csalódsz küzdesz esküvő gyerek....gyorsul gyorsul a kelidoszkóp és pörögnek az események észre sem veszed szeretsz gyűlölsz nevetsz sírsz......gyorsul a tempó és pufff a hajad ősz már, a szemed körül ráncok megannyi kedves emlék a szemeidben...... és ott ülsz bölcs mosolyal az arcodon, az unokák sírnak körülötted nem értik...de te érted igazán, hiszen tudod te ÉLTÉL minden ízével érezted az életet, és tisztában vagy vele ez a búcsú nem végleges, csak itt az ideje egy új kalandnak, a régi arcokkal akiket már csak te látsz magad előttt...összecsukod elrakod a kaleidoszkópot és megkönnyebült sóhajjal új útra kélsz.............................

Állatmentők - egy mentés története

Van egy tündér kutyusom. Mentett ebecske. Anyu hozta haza kiéhezve, átfagyva télen. Alig bírtuk életben tartani. De hosszú munkával és kitartással sikerült. Sajnos a hüvely előreesése miatt nem engedhettük meg, hogy tüzeljen de ahhoz, hogy ivartalanítani lehessen várni kellett a műtéttel. Gyenge ebecske volt.

A héten eljött a műtét napja, hetek logisztikázása volt, hogy mindenki a megfelelő helyen legyen a megfelelő időben. Ugyanis őkelme nem hajlandó kijönni a kapun. Ezért segítséget kértem egy közismert állatvédő csapattól. Kapnak ők hideget meleget. Vannak akik rágalmazzák őket. Vannak akik nyavalyognak, hogy nem segítettek a háziszaporulat lepasszolásában és lehetne sorolni. Én csak annyit kértem, hogy segítsenek az általunk mentett ebet eljutatni á-ból b-be......

Időben érkezett a telefon. Több mint 2 órát ráhagytak, hogy be tudjuk tenni a kutyusomat a kocsiba. Nos megérkeztek, csöngettek. Kinyitom a kaput a kutyám, aki soha nem teszi ki a mancsát úgy kisüvített mellettem, hogy azt se mondta pá.....körberajongta őket. A másik kiskutyám aki mindig elbújik ha valaki idegen érkezik nos...nyálas kutyapuszival fogadta őket....

Csak kicsit döbbentem meg ááá nem döbbentem meg...Na jó az állam a betonon koppant. Ittunk egy kávét (közben a mentett cicám aki az ágy alatt szokott dekkolni a lánnyal barátkozott) és munkához láttunk. Nekik a félős kutya az behúzza a farkát, retteg nem lehet vele boldogulni. Nekem a félős eb, behúzza a kéziféket a kapuban......Beparkoltak az udvarra....fél óra szelíd győzködés...sok sok simi dicséret beigért jutifalat árán bejutotta a kutya a kocsiba...még egy kis győzködés és be jutott a kenelbe is.....csak úgy husssantunk a dokihoz ....közben nyugis emberek benyomását keltették és végig látszott, hogy profin bánnak az állatokkal...

Beértünk vártuk a dokit....beszélgetés kutyus simi nyugalom....belép egy lány zokog....kezében hordozó....zokog érthetetlen amit mond csak egy szó amit kiveszek:

-Orvos!

A hordozóban hófehér cicafejet látok...az asszitens próbálja összerakni mi történt....véres törölköző sarka lóg ki a rácson....hipnotizáltan bámulok.....érkezik az orvos....cica felkap...irány a rendelő...hangok..."adok morfiumot"-----"Elkapta egy csapda"....."Elláttam műtét kell"-----"***** nincs itt röntgenem csak G...-n"-----"MIII AAAZZZZZZ HOGY NEM SZÁLLÍTJÁK??????".....a gazdi kint zokog :"Bármit kifizetek csak mentsék meg" " Nincs mentő" horgad le az orvos feje és nincs eszköze.

Mellettem a fiú feláll igazolvány villan...." Jó napot XY vagyok az *** Állatmentő szervezettől. Mi történt?"

"Csapda kapta el a macskát csonkolódott a két mellső mancs röntgen kellene és eszközök amik G...-n vannak és nem tudjuk átszállítani a macskát"

A tulaj áll nem érti az orvos sem egy pillanatig....

"Kérem mi pont mentővel vagyunk hova vigyük a cicát? "

Orvos értetlenül....

"Mennyivel tartozunk?"

"Semmivel Doktorúr amikor mi kértük Ön is mindig segített nekünk. Most mi jövünk! "

Doki seperc alatt csomagolja a cicát....Gyors papírmunka a kutyusommal és már repülünk is a cicával ......

Mert egy állatmentő ha baj van nem kérdez, cselekszik....

Egy sérült állat mentése nem múlhat egy fuvaron.....

Egy gazdis állat is kerülhet olyan helyzetbe hogy segítség kell.....

Egy állatmentő küzd az utolsó percig az életért.....

Köszönöm amit tettetek. Bár egy villanás csak az életben de tudjátok, hogy az extrém esetek kerülnek csak a közösségi oldalakra. Az ilyen pici apró történetek rejtve maradnak. Napi szinten történnek apró csodák, van úgy hogy jó helyen van valaki jó időben és nem rest a jóra. Nem tudom mi lett a cicával, de hiszem, hogy túlélte. Aznap egy angyal vigyázott rá, hogy ott voltunk pont akkor amikor a legnagyobb szükség volt rá.

Az ő kezükben naponta vannak apró csodák amiket mi nem látunk vagy tapasztalunk. Naponta élik meg a veszteséget annak minden fájdalmával. De ezeket mi nem halljuk.....

Megélik minden nap a magaslatokat és mélységeket....Minden reggel munkába mennek élik az életüket ahogy te és én....aztán szabadnapjukon, munka után felveszik az állatmentő szerepet és küzdenek az életért.....ők is megérdemelnek egy esélyt...

Ezek után az én egy százalékomat végleg megnyerték amíg csak a csapat létezik, még ha többet nem is tehetek értük......

Köszönöm, hogy részese lehettem annak ami történt.......

Esti szellem mese-Interjú odaátról....

Minden évben akad egy nap, amikor elhalványulnak a határok élők és a holtak között. Ilyenkor halljuk érezzük őket ha elég nyitottak vagyunk. Néha egy régi képpel üzennek nekünk, vagy egy hanggal-illattal. Ha eléggé figyelünk észrevesszük a jeleket, hogy valaki aki elment megfogja a kezünk. Lehet egy borzongás vagy egy ihletett pillanat, de itt vannak velünk.

Egy képzelt riport egy elhunytal, csak a fantáziám terméke semmi több. Nincs médiumi képesség semmi ezo halandzsa, csak hagyom, hogy elragadjon egy picit a képzelet....

-Mit is kérdezek ezen a különleges éjszakán? Milyen odaát?

-Kellemes nincs se hideg-se meleg nincsenek éles fények. Végtelen a nyugalom, és mindenki boldogan azt csinál amit a legjobban szeret.

-Az ön esetében ez mit takar?

-Zenét, sok-sok zenét csak azt sajnálom, hogy ezeket nem a földön írtam meg a barátaimmal. Viszont egy élmény együtt énekelni Elvissel, vagy amikor Mozart ad zongora leckéket. Amikor itt kiállunk az égi színpadra milliók előtt énekelhetünk és Monroe táncol az első sorban.

-Egyszóval remekül érzi magát odafent az angyalokkal?

-Igen cseppet sem beképzeltek, és még csak nem is zengenek folyton zsoltárokat. Mondjuk a koncert előtti hangolásért bocsánat az ottmaradottaktól....tudom nem mindenki szereti az égzengést. De amikor Da Vinci vállon vereget minket akkor jó a buli. Itt már együtt vagyok azokkal a barátaimmal, akiket a földön elvesztettem...de valahogy nem az igazi....

...-hogy érti?...

-Hiányoznak a földön maradt barátaim, a családom mindenki. Nem tudtam, hogy ennyien szeretnek. Innen láttam mindent a könnyeket, a bánatot..........

Az életet is láttam amit éltem sokkal több jó volt benne, mint ahogy éreztem. Emlékszem pillanatokra, illatokra, hangulatokra és összenevetésekre. Mindenki azt hiszi, hogy feljutni a csúcsra az az igazi boldogság. Pedig nem az, ott van a boldogság a barátok nevetésében, a közös útban, az együtt létekben, a szerelmed mosolyában, a gyermeked arcában.....ezek az élet szép pillanatai....

-Ha üzenhetnél............?

-Ne legyetek bolondok éljetek, érezzétek a szelet, az eső csppet ahogy lehull, a nap melegét, érezetek minnél többet és többfélét..... Érezettek amíg lehet és küzdjetek az utolsó lélegzetig, mert amíg reggel felkelsz, amíg vár egy újabb nap addig van egy újabb esély, remény valami jobbra...Tessék felállni és újra és újra neki menni a problémáknak nem szabad feladni....

-Utolsó lehetőségként mint mondanál még?

-Legyetek boldogok a földön, az igazi boldogsághoz hozzátartoznak a könnyek, a szenvedés, de amikor átküzdöd magad rajta akkor süt ki igazán a nap állj fel és menj tovább. Az élet úgy az igazi ha egyszer fent vagy, egyszer lent vagy. Majd pedig ha eljön a nap, remélem sokára akkor a barátaimmal felállunk újra az égi színpadon és zenélünk amíg valamilyen formában csak létezünk. Újra csókot lehelek a szerelmem arcára addig pedig őrzöm az álmát minden lélegzetvételét, látni szeretném, hogy újra boldog lesz....és majd azon a távoli napon újra együtt lehetünk mindannyian...

-Kel a nap...

-Tudom a varázséj véget ér

-Tudom

Halványodik az alakja még egyszer vállat von....integet felnevet és elindul....a fény elnyeli az alakját...s én csodálom a napfelkeltét egy új nap kezdetét egy új reményét...

Minden nap egy új esély......

 

Öreglányok klubja- avagy mit ne csinálj egy mai fiatallal....

Előre jelzem itt csak  bizonyos tipusú idősekről lesz szó. Evidens, hogy akadnak másmilyenek is, ők ne vegyék magukra.

Rendszeresen futok a bezzeg a mai fiatalok című magánszámba, hát én most mesélek a "bezzeg a mai idősekről" is. Ez az a tipus amelyik lohol a busz után, még engem is lazán lesprintelve,(mondjuk könnyű engem lesprintelni lásd lentebb), rövid távfutásban olimpiai bajnok lehetne, de ahogy a buszra lép öregszik ezer évet és jó hangosan adja a mai fiatalok című magánszámot, mert neki hely kell. Na igen, fárasztó a busz után szaladgálni, amit halkan megjegyzek én nem teszek meg, mert hála a munkahelyi taposó malomnak örülök ha a nap végén a saját nevemre emlékszek.

Nos eme kedves tipus megáll az ember feje felett, kor alapú hely átadást követelve de eszébe nem jut, hogy a drága fiatal esetleg 16 örát állva tölt a munkahelyén, maximum ha wc-n leülhet, különben ugrik negyven rugó a zsebéből. Eszébe nem jut, hogy a kedves fiatal esetleg beteg, mozgásszervi baja van stb.

Elvárják hogy nekik hangosan köszönjenek hisz ugyebár a tisztes ősz kor. Kedvenceim állnak a kasszámnál és köszönök: - Jó napot kívánok! -közben húzom a kasszába a cuccot háromszor egyre hangosabban ismételve a köszönést lehet, hogy süket szegény de láthatóan felsőbrendűsége teljes tudatában nézz mindenfelé, csak rám nem. Majd ugyanő rábassza a kártyaleolvasóra a kártyát mindezt olyan elegáns mozdulattal mintha egy szardarab lenne előtte....és itt van pechje. Ugyanis én a levegő, ha nem izzítom be a gépet az bizony nem működik. Előttem pedig nagy betűkkel szemmagasságban: BANKKÁRTYÁS FIZETÉSI SZÁNDÉKUKAT ELŐRE JELEZZÉK! Itt megakadunk. Megtehetném, hogy beizzítom, de nem teszem. Több okból. Egy szeretném ha látná a gépen, hogy milyen összeget vonok le, amit ugyebár a rávágott kártyától amúgy sem látna. Kettő ha már köszönés nem megy, legalább olvasson. De az se megy. Majd bambán bámul rám és beugat hogy mi a f....-ért nem megy az olvasó....itt jövök újra én -Jó napot kívánok!- orra a magasban. Itt adom fel a kultúrált hangnemet és bökök a táblára. Még ő felháborodva, hogy odarakta az olvasóra a kártyát ez jelzés. Itt hiába magyarázom a tökkel ütötnek, hogy jelzés az, hogy szól ellenőrizzük a tranzakciót és akkor mehet a kártya. Majd morogva az orra alatt távozik.

Mögötte egy picike mankós nénike pedig gurul a nevetéstől és odadöcög: -Jó napot kedves igaza volt!

-Szép napot asszonyom!- és máris mosolyogni is tudok.

Nos kedves orrukat fent hordó öreg banyák miellőtt kezditek a bezzeg a mai fiatalok magánszámot, gondoljatok bele a viselkedésetekbe és arra, hogy a mai fiatalokat ti is neveltétek..... Én amondó vagyok, hogy a tiszteletet nem a kornak adok, hanem az egyes embereknek és ahogyan viselkedsz velem ugyanezt a viselkedést kapod majd vissza.....Miközben a kedves néniknek akik vissza tudnak köszönni és kommunikálni az emberrel minden tiszteletet továbbra is megadok.....

Kirándulás- avagy "óda" a pisztránghoz

 

 

 

 

Anyu hív menjünk valahová....

Menjünk erdőn s mezőn át....

Érzem a nedves föld illatát....

 

 

Hallom a zizzenő faleveleket,

és érzem a kellemes langyos meleget.....

megyünk árkon bokron át...

megcsípett vagy ezer bogár.....

 

 

Lassan fáj mindenem,

de a lelkem az erdőben megpihen.....

Partnak fel, partnak le át a síneken....

A mozdonyvezető frászt kap,

pedig a másik sínpáron halad...

mi pedig át lassan a híd alatt.....

Lassan baktatunk felfele.

A nyakig saras ösvényeken...

 

Végre megpihenhetek,

Itt van Balázs bácsi étterme.

 

Itt aztán akad minden mi jó falat,

a szemem a pisztrángon meg is akadt.

Szemem se rebben mikor kérem,

A gyomrom régen ebédelt.

 

A pisztrángom megérkezik,

és nagyon finoman illatozik.

Kés villa a kézbe

és a falat mér repül is a helyére.

 

Omlik a számban a husika,

jöhet mellé a krumplicska.

A füszerek zsonganak,

igazi íz orgia.

 

 

A salátáról nem is regélek,

hiszen egyszerűen tökéletes.

Az ízek mesélnek...

 

Harminc éve főznek itt már,

Nagypapám is ide járt.

Balázs bácsi még emlékszik,

el is meséli.

 

Mindenkihez van egy jó szava,

és kedves a mosolya.

Igazi jó vendéglátó,

kinek a humora is kiváló.

 

Kedves két öreg,

kik tudják mi az a lélek.

A pisztráng mesél el mindent,

szivet-lelket beletettek.

 

Kapunk pár jó szót

búcsúzóul.

Ötleteket útravalóul.

 

Indulunk haza az erdőn át,

ahol az ember sok mindent lát.

Akad itt őznyom, disznó dagonya,

bajosan csúszó csiga-biga...

 

Magaslesből kémlelek,

lassan mindent meglelek.

Sajnos a nap véget ért,

és lassan minden vándor hazatért.

Macskazene-búcsú egy legendától

Egy művész adni akar...

Adni magából egy darabot...

Az érzelmeit adja át tálcán neked...

A művészetével letaszít meggyötör feldob és a mennyekbe repít...

Mindezt egyszerre egy időben...kitépi a szíved és mégis visszaadja a hited...kifacsar mint egy citromot és amikor már úgy érzed vége nincs tovább.....

Felcsendül egy hang egyetlen hang ...és dobban a szív tudod -érted -érzed, most adj ki mindent együtt vele, mert együtt dobbantok együtt érzitek és amikor felcsendül mindent ledobsz magadról...haragot bánatot szerelmet csalódottságot örömöt...mindent kiüresítesz...

Akkor jön a második hang egy dallam vonalazódik ki és már vele énekelsz....és akkor ott minden eltörpül semmi nem számít semmi nem bánt csak a most van csak a pillanat a katarzis és utólag nem is érted mi történt, mert minden megváltozott....és amikor vége van, fáradt vagy végtelenül, de mosolyogsz mert nem csak kaptál a művésztől, de adtál te is...

Arra a pillanatra egyek vagytok egy dallam, egy vers egy gondolat....és egy darabja benned marad benned él tovább...hiába megy el hiába már nincs új dal, de az amit adott ott marad benned....

Lehet évekig nem veszed elő miután, örökre elment, de egy nap a rádióban meghallod....

Az első hangot és akkor ott újra érzed a pillanatot, de már nem fáj, mert megérted megérzed, megsejted, történjen bármi a művészete örök, és benned él és benne és mindenkiben...

A még meg sem született generációkban, akiknek tovább adjuk az emlékét, akire emlékeznek örökké él

Egy legendára örökké emlékeznek...

Chester Charles "the scream" Bennington a művészeted örökké él...

 

Bildergebnis für chester bennington

Adná az ég

Két éve jöttem haza....Két éve figyelem mi folyik itt...

Állatvédelem, állatvédelmi törvények,állatmentés, állatvédő egyesületek.....hmm mintha itthon egy kicsit futurisztikus fogalmak lennének. Mindenki kalapozza a pénzt, hogy erre vagy arra kell...de olyan kevesen számolnak el azzal, hogy valójában mi is történik az adott összeggel amiket adunk...

Állatvédelem...mindenki a saját gesztenyéjét kapirgálja...ahány egyesület annyifelé húznak, miközben az állatkínzók szabadon garázdálkodnak...Az állatorvosok reakciója "mi egy profit alapú cég vagyunk", vagy amikor sérült deneverének próbáltam segítséget szerezni, tudtommal védett állat a reakció ami szíven ütött " ÉS ÉN EZZEL MOST MIT CSINÁLJAK?" nem macskást nem kutyást hívtam hanem mindenest és még nekem legyen bűntudatom, hogy felmertem hívni...

Ha lóról lett volna szó még megoldom lovász lévén, de bocsánat denevérhez nem értek....Pénzt adjak de minek? Ezért? Nap mint nap sokkolnak mindenféle képekkel, hogy szegény állatok adjam az adómat a zsebemet stb...volt precedens, hogy tárgyat akartam adni eledelt, de az nem jó egyeseknek...

Túlkapások...szintén rendszeresek...idősektől vesznek el állatot...holott a demens öreg maga is segítségre szorul, vagy amikor az egyszerű embertől (képzeljétek nem mindenki diplomás, veszik el az állatot, holott elég lenne elmagyarázni mi lenne a jó cirmikének, kormikának esetleg tárgyalni az orvosokkal, valamilyen kedvezményről az anyagi háttér miatt) mennyivel kevesebb cirmikét kellene "megmenteni" egy kis felvilágosítással, empátiával odafigyeléssel....

Tapasztalat...Németország...tudom vannak hibái....tudom most divat a migránsok miatt utálni...igen ott is vannak állathalmozók, kínzók stb...De mégsincsenek fullon a menhelyek...miért is? Nem kalapoznak úton útfélen....miért is?....Dolgoztam benne.....a bőrömön tapasztaltam....ott éltem velük, dolgoztam velük, mellettük...figyeltem, ahogy itthon is figyelek.....és tapasztalok...NEM KESEREDTEM EL! MERT VAN REMÉNY!

Kinti példa (főként lovakkal, lovas esetekkel foglalkoztam) ki lettünk küldve nem megfelelő tartási körülmények miatt, ellenőrizni...Kimentünk...Fiatal kábé 30as pár fogadott minket meglepődve....a lovacska ajándék volt, mert gyönyörű és a feleség imádta őket, mindig lovas témájú képeket festett....Megnéztük a lovat, a tartási helyet...itthon kérdés nélkül már ment volna a mentsük meg Pacikát poszt...Csúnya állatkínzók, fújjj dobjunk rá még néhány követ blabla bla és bla...ismeritek ti is elég néhány facebook posztot átpörgetni...

Itt jön a különbség...Összeírtuk a hibákat, min kell változtatni...leültünk átrágtuk stb...első ló nem értettek hozzá..heteken át váltásban jártunk ki...tanítottunk a trágyázástól az etetésig...az alap lóegészségügyig...Gazdi közben csináltatott fedett beállót, kapott szép önitatót, nyalósót megfelelő hamit...Lovacska boldogan nyargalászik a kis legelőjén (ne óriás területet képzelj el) van társállata egy kutya képében...egyszóval Happy End és nem fenyegetünk nem koboztunk, még csak nem is posztolgattunk....

Észre kell venni a körülményeket, amik az állat szenvedéséhez vezetnek és azt megváltoztatni...

Mentalitás: Egyszer sem hallottam kint, hogy profit alapú cég vagyunk...Egyszer sem volt a válasz hogy én ezzel most mit csináljak a válasz az volt: Ne haragudjon az adott faj nem a mi profilunk ez és ez a szervezet tud segíteni mondjam a számot?Ugyanis van egy adatbázis ami miatt átlátható ki mit csinál, nem hordják fenn az orrukat...nem a mi vagyunka félelmetes alapítvány, és ha nem úgy ugrálsz ahogy mi fütyülünk akkor jajj....összefogás van, kommunikáció van, vizsgálják a hátteret, segítenek amiben tudnak és ahogyan tudnak....

Tegnap éjjel azt álmodtam: Összefogás van az állatokért és a gazdáikért...

Azt álmodtam hogy nem azon megy a nyavalygás hogy adj pénzt...

azt álmodtam hogy a telefonos válasz sajnálom teltház van de az xy alapítványnál még van egy hely az adatbázis szerint...

azt álmodtam hogy igen az orvos drága önnek de M doki még pont belefér a keretbe amit félre tud tenni a kutyájára és ott még plusz 1 oltással többet is tehet Mancsért....Osztályban a gyerekek a felelős állatvédelemről is tanulnak és kérdeznek kérdeznek..

.Azt álmodtam, hogy nagy összetartós napokat tartanak az állatvédők és nem marakodnak....ahol egy egy komolyabb esetnél több szervezet egymást karöltve oldja meg a dolgokat...

Azt álmodtam, hogy van egy szerv ami leszabályozza az egészet és ellenőrzi a menhelyeket, hogy ne fű fa virág nyithasson egyett null szakmai tapasztalattal a végén az állatokat tőle mentve....

Azt álmodtam, hogy az állatorvosok is felelőséget vállalnak, az állatvédők is és segítik a civileket....

Ezt álmodtam....

Tedd a szívedre a kezed, mindegy hogy orvos vagy, menhely vezető, istálló fiú, vagy civill....akárki aki állatokkal foglalkozik...Tedd a kezed a szívedre, hunyd be a szemed és emlékezz vissza a legelejére..az első kutyádra, macskádra, orvosi játéktáskádra amivel brumi macit gyógyítottál...megvan a kép?

Emlékezz vissza a miértre...miért kezdtél el állatozni? Mi az ami miatt a segítés mellett döntöttél? Milyennek képzelted el akkor magad milyen ember leszel?Profitalapú? Ez lebegett a szemed előtt? Szerintem nem....emlékezz tudom ködös és nehéz de emlékezz és ha megvan a kép, hogy milyen akartál lenni akkor aszerint cselekedj...

Az a kisfiú vagy kislány aki akkor az állatokat szerette most büszke lenne rád? Tedd büszkévé....

Nevezettek naivnak tromfoljatok le...De én emlékszem arra a kislányra....nagyon is jól....És ő büszke lenne...

 

Álmodom az összefogásról...

 

Kelt.2016